Már nem kell harminc kiló szegecs
Pokolgép, Omen, majd tizenhat éve a Kalapács, mellette a Hardból lett Kard, a Kalapács és akusztika, valamint az Atilla Fiai Társulat – összegezhetnénk röviden Kalapács József eddigi pályafutását.
Biztos sokakban él még a kép, ahogy a nyolcvanas években a Pokolgép frontembere húsz-harminc kilogrammnyi, szegecsekkel kivert ruhában eufórikus hangulatba kergeti a közönségét. A magyar heavy metal legendás alakja elmondta lapunknak, hogy három évtized elteltével most farmerban és pólóban annyi kilogramm, mint annak idején fellépésein volt, és már nem vesz magára olyan sok „almareszelőt”, mint húszévesen, amikor – megfogalmazása szerint – a belőle kiálló szegecseken pillanatok alatt ki lehetett volna facsarni egy óriási grapefruitot. A rockénekest annak kapcsán kerestük meg kérdéseinkkel, hogy április 9-én Závoti Zoltán gitárkíséretével a Cziffra Központban ad koncertet.
– A nyolcvanas évekhez képest csökkent a heavy metal iránti érdeklődés?
– A zene, a rock és azon belül a heavy metal mindig népszerű marad. Az élőzenére, legyen az kemény rock vagy klasszikus, annak is szüksége van, aki játssza, és annak is, aki hallgatja. A metalzene nagyon jó terápia, mert a koncerteken ki lehet tombolni a magánélet válságait, másrészt eredeti értékek is elő-előbukkannak. Ez az a műfaj, amely képes nagy tömegeket is megmozgatni, a fesztiválokon vonzza a közönséget. A nagy létszámot befogadó helyszíneket annak ellenére, hogy belépőjegyesek a koncertek, az alter- és rockzenekarok képesek megtölteni.
– Kötelező a zenei műfajhoz passzoló megjelenés?
– Fontos, hogy az ember a színpadon jobban kihangsúlyozza hétköznapi önmagát, kicsit el is túlozza. Ezzel megtiszteli a közönségét is. Ezen belül a koncerten mindenki a saját ízlésvilága szerint tupírozza fel magát erőteljesebb látványelemmé.
– Töretlenül heavy metalos?
– A Kalapács zenekar mellett egyéb szenvedélyeim is vannak. Zenei ízlésem nem korlátozódik pusztán erre a műfajra, a rockzenén belül ide-oda kalandozom a zenei palettán, ahogy a kedvem tartja. Ezért alakult meg a Hard, magyarosított nevén Kard, az Akusztikának tervezett, de mások által átkeresztelt Kalapács és az akusztika, amellyel az életművemet dolgozzuk fel, majd ebből sarjadt ki az Atilla Fiai Társulat, amely afféle színházkoncerteket ad elő.
– Milyen előadásokat tartanak?
– Néhány énekessel megerősödve, Varga Mikitől Rudán Joe-ig, Tóth Renitől Mr. Basaryig, nemzeti rockoperáinkból, nemzeti filmek dalaiból adunk elő részleteket. Műsorunkon szerepelnek az István, a király, a Honfoglalás, az Egri csillagok, az Atilla – Isten kardja, az Árpád népe, a Sacra Corona, a Cantus Hungaricus és a Kőműves Kelemen fő dalai, de már a külföldi musicalek és rockoperák irányába is tettünk lépéseket.
– Mit hallunk a Cziffra Központban?
– Speciális koncertet adunk Závoti Zoltánnal, mégse számítson senki tábortüzes feelingre. A gazdagabb megszólaláshoz loop stationt és vocal performert is használok, így olyan hangzást érünk el, mintha teljes zenekar játszana. Minden lesz, ami engem érint: Pokolgép, Omen, Kalapács, Hard, Kard, Kormorán, sőt az Atilla Fiai repertoárjából is elhangzik majd néhány részlet, de alapvetően a helyszínen alakul ki a műsor a hangulat alapján. (Tamás Angéla)
