Médiatanár a szaxofonnál

Jász András szerencsés embernek tartja magát, hogy olyan családban nőhetett fel, ahol „két kézzel” támogatták a művészeteket, és olyan gimnáziumba járt, amelynek képzőművészeti tagozatán rajz iránti szenvedélyét is kiélhette. Mivel imád moziba járni, érettségi után tanári diplomát szerzett mozgóképkultúra és médiaismeret szakon. Tíz évig tanított egy középiskolában, és közben lediplomázott a Zeneakadémia jazz tanszékén. Jelenleg a Rácz Aladár Zeneiskolában tanítja a gyerekeket szaxofonozni, játszik a Ghymesben, volt egyetemi társaival a Jász Andris és barátai formációban és a Kék nyúl Hammond Bandben, a Kultúrfunkkal pedig a Lulu a moziban című lemezét mutatják be a különböző koncerthelyszíneken.

– Hálás vagyok, hogy egész életemben ilyen miliő vett körül. Ha nem lennék szaxofonos, és olyan pályát kellene választanom, amelyben tehetséges vagyok, akkor képregényeket rajzolnék – mondta a szaxofonművész, aki a Budafok Big Band évadzáró koncertjén muzsikált. Jász András Pély Barna szerzői estjén játszik legközelebb a budafoki közönségnek a Promontor kerthelyiségben augusztus 10-én.

– Kilencévnyi zongoratanulás után miért váltott hangszert?

– Egészen kicsi gyerekkoromtól a szaxofon vonzott, így nem volt kérdés, hogy ennél a hangszernél fogok kikötni, de zenész édesapám pontosan tudta, hogy egy hatéves kisfiúnak nem lehet még szaxofonozni. Klasszikus zenét tanultam, ennek ellenére folyton jazzt hallgattam, figyeltem a szaxofonosokat és úgy képzeltem el magam, hogy szaxofon van a kezemben. 

– Ismét remek szólókat hallottunk öntől.

– Ha az ember régóta foglalkozik a zenéléssel, rájön, hogy vajmi keveset tud a hangszeréről és csak lelkes amatőrnek számít, mert olyan mérhetetlen a tudás, hogy azt nem lehet utolérni. Azt is észreveszi, hogy a stílusok közötti különbségek nem jelentenek akadályt annak, aki jól műveli, mert a zenei műfajok nincsenek olyan messze egymástól, hiszen egy tőről fakadnak. 
A zongorázás nagyon jó előképzésnek bizonyult, főleg, hogy a Zeneakadémián a zongora a kötelező hangszer, és a klasszikus művek ismerete elengedhetetlen egy zenész számára. Zenetanárként kísérem a tanítványaimat, és dalíróként a mai napig zongorán komponálok. 

– A jazz rendkívül gazdag műfaj. Lehet még új dalt írni?

– Persze, hiszen a jazz folyamatosan fuzionál más műfajokkal, de leginkább az ember belső lényével és kalandjaival. Minden zeneszerző tollából másképp jelenik meg egy-egy dal, mert ahogyan nincs két ugyanolyan alakú hópehely, úgy nincs két ugyanúgy eljátszott hang sem. Tény, hogy a legjobb dalokat megírták már, és nehéz jókat írni, de innen szép nyerni.

(Tamás Angéla)