„Megtehetem, hogy az óvodáért élek”

Rangos szakmai elismerésben részesült a hónap elején Horváth-Medla Anikó, a Csemetekert Tagóvoda igazgatója. A kitüntetett óvodapedagógus a „megújulásra képes, a sajátos nevelési igényű gyermekek integrálása, fejlesztése iránt elkötelezett, több mint harmincéves kiemelkedő pedagógiai és vezetői munkájáért, a szakmai utánpótlás érdekében végzett oktatási tevékenységéért” vehette át a fővárosi Bárczy István-díjat. Horváth-Medla Anikót a díjról, az ahhoz vezető útról és az óvodai munkáról kérdeztük.

– Hogy érintette az elismerés?

– Meglepetésként ért, hogy Bárczy-díjat kapok, különösen azért, mert nem a közvetlen környezetemből, hanem képviselői javaslatra történt a kitüntetésre való felterjesztés. Jó érzés, hogy az óvodán kívül is észrevették és elismerték a teljesítményemet. Ez a díj azonban az egész óvodát illeti, hiszen egy vezető akarhat bármit, ha nincs mögötte egy olyan csapat, amely abba az irányba halad, amit ő kijelöl. Óvodánk sikere abban rejlik, hogy a közösségünk együtt, vállvetve teszi a dolgát.

– Lassan tíz éve vezeti a Baross Gábor-telepi óvodát. Milyen előzmények után vette át az intézmény vezetését?

– Gyönyörű éveket töltöttem a rózsakerti oviban, ahol 1988-ban elkezdtem a munkát. Kisebb megszakítással ott dolgoztam egészen 2015-ig, amikor is felkértek a Csemetekert Tagóvoda vezetésére. Közben megszereztem a gyógypedagógusi végzettséget is.

– Hogy zajlanak a mindennapok a VII. utcai óvodában?

– Húsznál többen foglalkozunk a hét csoporttal, ideális esetben két óvónő és egy dajka. Nagy számban integrálunk sajátos nevelési igényű gyerekeket, ezért a csoportok foglalkozásain besegítenek a pedagógiai asszisztensek is. Sajnos már nálunk is jelentkezik a munkaerőhiány, amit nem egyszerű kezelni. Nekem sincs váltótársam a csoportomban, de szerencsére egy kiváló dajkával dolgozom együtt. A tagóvoda irányítása mellett hetente egyszer tanfelügyeleti és pedagógusminősítési szakértőként dolgozom. A vezetői feladatok egy részét négy óra után végzem, a szakértői felkészülés pedig mindig esti feladat. Férjemtől nagyon sok támogatást kapok a munkámhoz, de ő sok időt tölt külföldön, így megtehetem, hogy az óvodáért élek.

– Pénteken nyárindító bulit tartottak a Kolompos együttessel, e héttől pedig nyári „üzemmódra” váltottak, és a gyerekek leginkább játszanak. Milyen elképzelésekkel kezdik majd a következő nevelési évet?

– Szeretnénk folytatni a saját mozgásalapú programunk és a Sakkjátszótér projekt megvalósítását. Két csoportunkban működik a Boldog Óvoda tevékenység, ezt a többieknél is folyamatosan bevezetnénk, és igazából a Zöld Óvoda elnevezést is jó lenne kiérdemelni.

Tamás Angéla