Micsoda játék volt!

Esterházy Mártonnak szinte csak szép emlékei vannak a Budafokon töltött másfél idényről, amikor 1976-ban és 1977-ben Mészöly Kálmán, majd Dobesch Gyula volt az edzője a később 29 válogatottságig és a Ferencvárosig, a Honvédig és az AEK Athénig jutó gólerős csatárnak. A játékostársai által csak „Grófnak” becézett kiválóság mostanában, amikor a koronavírus „befagyasztotta” a világ labdarúgását, természetesen többször is megnézte a Magyar Televízióban megismételt, 1986-os Magyarország–Brazília mérkőzést, amelynek egyik főszereplője volt góljával és gólpasszával.

– Tudtuk, hogy pár nappal a népstadionbeli találkozó előtt a brazilok 2-0-ra kikaptak az NSZK-ban, de hát a németektől bármikor ki lehet kapni, nem vontunk le messzemenő következtetéseket ebből az eredményből – emlékezett a 34 évvel ezelőtti hangulatra az akkor már az AEK Athént erősítő Esterházy. – A brazilok az Atrum Hyattben laktak, mi Tatán edzőtáboroztunk, onnan jöttünk fel busszal Pestre a meccs napján, március 16-án. Tudtuk, éreztük, mekkora a felhajtás, az érdeklődés, ötszázezer jegyigénylés érkezett, mivel már kijutottunk a mexikói világbajnokságra, olyan mértékű volt a futball-láz, amilyet manapság el sem tudunk képzelni.

Ez a láz természetesen az újságírókat is magával ragadta, mivel 1985-ben az eredmények alapján, tehát objektív mérce szerint Magyarország vezette az európai futballranglistát. Jómagam komoly tétbe lefogadtam, hogy megnyerjük a mexikói világbajnokságot, és alig akadt olyasvalaki, aki ezt tartani merte, mert mindenki meg volt győződve, hogy komoly szerepet játszunk Mexikóban.

– Mi, játékosok sokkal realistábbak voltunk, én például úgy gondolkoztam, csak jussunk tovább a nehéz csoportunkból. A franciákat tartottam esélyesnek az első helyre, s úgy gondoltam, a szovjetekkel küzdünk majd a második helyért, s adott esetben még a legjobb harmadikként is bejuthatunk az egyenes kieséses szakaszba – érzékeltette a csapaton belüli hangulatot Esterházy. – Ez nem azt jelenti, hogy híján lettem volna az önbizalomnak, sőt... Akkor én már átvettem a pozitív görög mentalitást, tisztában voltam az értékeinkkel, nyoma sem volt bennem az idehaza megszokott kishitűségnek. De azért aranyesélyesnek nem tartottam a válogatottat.

A csapat nem készült fel külön a brazilokra, azt a taktikát játszotta, amelyet Mezey György annyira megtanított a játékosainak, hogy azok már behunyt szemmel is tudták, mit kell tenniük a pályán.

– Két éven keresztül sulykoltuk a letámadást, a pressinget, amivel minden ellenfelünket megfojtottuk, a Gullitékkal felálló hollandoktól kezdve az osztrákokig – magyarázta Esterházy. – Semmi okunk nem volt arra, hogy a brazilok ellen változtassunk. Az sem zavarta meg a csapatot, hogy kulcsjátékosunk, egyben csapatkapitányunk, Nyilasi Tibor gerincsérülése miatt nem játszhatott, a helyére Bognár Gyurit építette be Mezey, Kiprichhel ketten mi rohamoztunk, hátul és középen pedig Kardos, Garaba és Nagy Anti takarított még úgy is, hogy a mágikus kvartett negyedik tagja, Róth Anti hiányzott. A 3-0 euforikus hangulatot okozott a szurkolók körében, őszintén szólva senki sem hitte, hogy az lesz majd Irapuatóban, ami lett... Ami a győzelem értékét illeti, nálam a hollandok elleni 2-1 van a rangsor élén, meg az osztrákok elleni 3-0 a Hanappi-stadionban, amikor a Prohaskával, Krankllal, Polsterrel, Schachnerrel, Pezzeyjel felálló ellenfelet a saját pályáján iskoláztuk le. A brazilok elleni 3-0 mégiscsak barátságos meccs volt, még ha az egész világ felfigyelt is rá.

(Ch. Gáll András)