'Mindent vállalok, amiben értéket látok'

– A kitüntetés átvétele után Finnországba repült. Hogy érezte magát?

– Két remek akusztikájú, nagyszerű koncertteremben egy meglepően jó regionális szimfonikus zenekart vezényeltem. Az ember csak irigykedik, amikor látja, hogy egy pár tízezres kisvárosnak ezerfős koncertterme van.

– A Budafoki Dohnányi Zenekarral hogyan boldogulnak?

– A kerületi önkormányzat kötelezettségvállalása irányunkban magasan meghaladja a többi önkormányzatét, mégis, ez a központi támogatással együtt is csak létezésünk negyven százalékára elegendő. A többi pénzt eddig a társaságiadó-kedvezmény segítségével és fellépéseinkkel tudtuk előteremteni. Az is igaz, hogy nálunk a zenészek saját pénzükből vásárolják meg a hangszereiket, és a többletmunkájukkal a fizetésükért is felelősséget vállalnak.

– Pályafutása alatt mindig olyan dologba fogott, amelyre kereslet mutatkozott.

– Valamilyen módon meg kell szólítani az embereket, mert az a művészet, amely nem jut el széles tömegekhez, csak elvileg létezik. 1988-ban támogatás nélkül megrendeztem Budapesten az első kórusversenyt, amelyen minden amatőr kórus diplomát kapott. Ez az új koncepció megváltoztatta a világ kóruséletét, és erre büszke vagyok. Azóta minden évben szívesen jönnek az énekkarok, az idén is itt volt hatvan kórus. Az Énekel az ország mozgalmat is a rendszerváltozás előtt hoztam létre. A budapesti középiskolások egyesített kórusa idén harmincadik alkalommal énekel 900 ember részvételével.

– A szimfonikus zenekarral rendhagyó módon filmzenéket is játszik és a Havasi projektben is részt vesz. Elfogadja ezt a szakma?

– Mindent vállalok, amiben értéket látok. Az én értékszemléletem teljesen eltér a magyar zenei élet átlagos értékrendjétől, amely eredendően hamis, önbecsapó, sznob és jelentős mértékben hazug is. Csak akkor tudunk kultúrát terjeszteni, ha szóba állunk azokkal, akik azt esetleg fogyasztani fogják.

– Mit tart a legfontosabbnak?

– Sikerült elérnem, hogy a zenekar tagjai – bár nincsenek megfizetve és sokszor utálják a világot, néha rosszkedvűek is, mint bárki más – örömüket lelik a muzsikálásban.

Tamás Angéla