Mindig csak fiatalosan

Hatvanöt évvel ezelőtt diplomázott Kárpát Emilné a Pécsi Tudományegyetem földrajz-rajz szakán. A jubileum alkalmából az önkormányzat vezetői is köszöntötték a kerületi pedagógust, miközben egy ünnepség keretében átadták neki az egyetem által kiállított díszoklevelet, a vasdiplomát. Kárpát Emilné, akit egykori tanítványai a mai napig Vera néninek szólítanak, harmincnyolc éven át tanította a gyerekeket.

– A főiskola Soltra helyezett, ott kezdtem a pályát huszonegy évesen. Amikor az ötödikesek osztályfőnökeként beléptem az osztályterembe, nagyon megszeppentem, mert harminckét rémült gyerek ült a padokban. Albérletben laktam, de nagyon jól éreztem magam, ugyanis a tantestület meg a település lakói felkaroltak, és minden jelentős eseményre – disznóvágás, szüret, bál – meghívtak – emlékezett vissza a kezdetekre a nyugalmazott pedagógus, majd hozzátette, hogy a solti osztálya nagyon fegyelmezett társaság volt rendkívül tisztelettudó gyerekekkel.

Elmesélte, hogy egy évig Újpetrén is tanított, de amikor édesapja nyugdíjas lett, Budapestre költöztek a család Hajlat utcai házába. Nagyapja, Kiss Sándor, aki tősgyökeres budafoki volt és az evangélikus egyházközség presbitere, százkét éve építette azt a házat, amelyben most ő lakik. A templom első padját is a nagypapája csináltatta. A padon lévő réztáblán ma is ott szerepel a Kiss Sándor és Kiss Sándor neje felirat.

– Imádom ezt a környéket, a Hajlat utcából pár lépéssel a Péter-Pál utcába jutok, ahol minden fát, bokrot, épületet és lakót ismerek. A városmajori fiúiskolában eltöltött egy év után a budatétényi iskolába kerültem, ahol a legszebb lánykori élményeimet szereztem. Az iskola ugyan már megszűnt, de a fák a régiek és a bejárat kapuja is ugyanaz még. Tizenhárom boldog év után kezdtem tanítani a Gádor Általános Iskolában, ahonnan 1991-ben mentem nyugdíjba – mesélte „Vera néni”, aki kiemelte, hogy a tantestület fele férfi volt, ezért a nőknek felső tagozaton semmi dolga nem akadt a fegyelmezéssel.

– Jó hangulatban dolgoztunk, Bácskai Győzőnek, Tóth Jóskának, Vezér Jóskának, Udvarhelyi Pistának és Fleck Ottónak köszönhetően fegyelmezett gyerekekkel – tette hozzá a tanárnő, aki valamelyikük lakásában a mai napig rendszeresen találkozik hét-nyolc egykori kolléganőjével, és az osztálytalálkozókon a tanítványaival is.

– Férjemmel sokat utaztunk, mert ő is nagyon szeretett világot látni, ahogy én is, az óráimon pedig mindig elmeséltem az élményeimet a gyerekeknek. Nemrég az egyik volt tanítványom, aki a Kanári-szigeteken, Tenerifén él, hívott, hogy látogassam meg, de egy ilyen nagy utazásra már nem vállalkozom – mondta Kárpát Emilné, aki nyolcvanhat évesen is színházba, kiállításra és koncertre jár, a kerület szinte minden rendezvényére elmegy, és a Budafoki Evangélikus Egyházközség, valamint a Péter-Pál Utca és Környéke Polgári Kör programjainak is állandó résztvevője.

Tamás Angéla