Hírek
Legfrissebb hírek
- 04-12 Népszerű volt a tavaszi facsemeteosztás
- 04-09 Tavaszi nagytakarítás Budafok-Tétényben
- 04-06 Elhalasztják a szemétszedést - Videóval frissítve!
- 04-07 Fáklyázási munkálatok a kerületben
- 04-07 Hogyan lehet érdeklődni az oltással kapcsolatban?
Cimkék
Városházi Híradó Budafok-Tétény Publikus Közlemény Tájékoztató Városfejlesztés Program Sport Közlekedés Kultúra Koronavírus tájékoztató Megemlékezés Környezetvédelem Felhívás Promontor TV Oktatás Budapest Bornegyede Pályázat Elismerés Ünnep Fesztivál Közélet Civil élet Egészség Gyász Videó Kiállítás Borfesztivál EU projekt Testületi ülés Stratégiai partner Kék hírek Interjú Összefogás Hagyományőrzés Pincejárat Pályázatok Helytörténet Évforduló Bornegyed Csatornázás Rendőrség Ünnepség Családbarát hely Közösségre kapcsolva Hitélet Esélyegyenlőség Jótékonyság Egészségügy Tájékoztatás Előadás Kerület napja Egyesített Óvoda Siker Programok Koncert Társadalmi egyeztetés Rendőrségi felhívás Stratégiai partnerek Közbiztonság Civil összefogás Meghívó Szavazás Nemzeti összefogás Köszöntés Választás Állás Lakossági fórum Család Bornegyed magazin Advent Életmód Vállalkozás Nekrológ Kegyelet Projekt területek Lomtalanítás Adomány Természetvédelem Köszöntő Riasztás Fővárosi Közgyűlés Tűzeset Klíma Felmérés Közössgre kapcsolva Budapesti olimpia Könyvbemutató Lakossági felhívás Közösségi tervezés Ajándékozás Testvérvárosok Budapest Aláírásgyűjtés Játék Víz világnapja Helyreigazítás Honatya Népszavazás Tisztelet Állatok Világnapja Avent Információ Portré Civil kurázsi autó Suli-Vár Mulatság Beszámoló Támogatás Egyeztetés Helyzetjelentés Nyilatkozat ÁlláspontSebes Gábor 21 éven át önkormányzati képviselő volt Budafok-Tétényben, de két évvel ezelőtti visszavonulása óta sem tétlenkedik; a napokban jelent meg a Kráter Irodalmi és Művészeti Műhely gondozásában A Nagy Imre-mítosz című könyve, amelynek már az alcíme is sokat mondó: Mese a jó kommunistáról.
Sebes Gáborról tudjuk, hogy természetesen budafoki lakos, de hogy amatőr történész, az csak most, a Nagy Imre-könyvet olvasva derült ki. Bár ő maga szerényen csak annyit mondott, hogy nem akar történészi babérokra törni, primer forrásfeldolgozást nem végzett, csak már megjelent dokumentumokból, újságcikkekből és életrajzokból merített, de ez így nem teljesen igaz, hiszen a 127 oldalas, általa „könyvecskének” titulált monográfia igenis tartalmaz eredeti megfogalmazásokat, amelyek közül e sorok íróját az alábbi ragadta meg leginkább:
„Nagy kétségkívül emberségesebb, korszerű kifejezéssel ‚élhetőbb’ szocializmust képzelt el, mint Rákosi. De ugyanez elmondható Kádárról is, és ő még sikerre is vitte az elképzeléseit. A Kádár-rendszer éppen attól volt népszerű, amit átvett Nagy Imre programjából. (…) Ha a Kádár-rendszer diktatúra volt – hiszen az volt –, akkor maga a megvalósult nagyimrizmus volt diktatúra. (…) Sokkal több köti össze Kádárt és Nagyot, mint ami elválasztja, és egyikük sem lehet egy szabad társadalomban példakép.”
Amikor mindezt megemlítem Sebesnek, a szerző helyesel.
„Igen, magam is úgy gondolom, hogy ez egyike a könyv eredeti megállapításainak, ezt még sehol sem olvastam. Lehet, hogy nem tudatosan, de ez a megvalósult puha diktatúra Nagy elképzelése volt” – mondja a szerző.
Ha már a kevéssé ismert tényeknél tartunk: ilyen a svábok erőszakos kitelepítésének a végrehajtása. Azt persze mindenki tudja, hogy 1950-ben élelmezési, 1952 januárjában begyűjtési miniszterré nevezték ki Nagy Imrét. A gazdákat megnyomorító beszolgáltatási terhek miatt ezeket az éveket írjuk le a »padláslesöprések« időszakaként. Rákosiék nem hiába nevezték ki a hatalomba visszatérő Nagyot erre a területre – nyilvános önkritika helyett így kellett vezekelnie a hivatalos kommunista agrárpolitikától eltérő véleményeinek kifejtéséért.
No de az sokunknak nóvum, hogy Nagy Imre a kommunisták által delegált belügyminiszterként nyújtotta be 1945. december 22-én a kormány elé a németajkúak kitelepítéséről szóló, jogfosztó rendelettervezetet, majd ő adta ki a végrehajtási utasítást is. Nagy a német nemzetiségűek kitelepítését ‚magyar nemzeti kötelezettségnek’ nevezte. Közel 200 000 embert fosztottak ki, majd deportáltak Magyarországról, szörnyű körülmények között, jelentősen elősegítve ezzel az ország lepusztulását. Nagy Imre egyébként mind a félmillió svábot ki szerette volna telepíteni, és ebben az esetben Budafok is kiheverhetetlen veszteségeket szenvedett volna.
„Érdekes egyébként, hogy maga a svábok kitelepítésének ötlete még a kisgazdák vezette koalíciós kormány ötlete volt, de a végrehajtás már egyértelműen Nagy Imre műve”, mondta lapunknak Sebes Gábor.
Ha már Nagy Imre valósághű portréjának megrajzolásánál tartunk, ne feledkezzünk meg besúgói tevékenységéről sem.
„Nagy Imre 1930-ban a Szovjetunióba emigrált, azonnal, önként jelentkezett az OGPU-nál, ami a titkosrendőrség, 1934-től NKVD, belügyi népbiztosság, besúgónak. A Vologya fedőnevet kapta. 1936-ban felvette a szovjet állampolgárságot, amitől soha nem vált meg. Nagy Imre 1938. június 30-i keltezésű, saját kezűleg írt önéletrajzában büszkén írja: ‚Hosszú ideje odaadóan és tisztességesen együttműködök az NKVD-vel a népellenség minden fajtájának megsemmisítéséért vívott harcban.’ Ezek dokumentumokkal alátámasztott tények.”
És a mártírhalál mítosza?
„Annyiból mártírhalál, hogy koholt vádak alapján ítélték halálra, csak éppen az nem igaz, hogy élete árán sem volt hajlandó elárulni a forradalmat. Soha nem állt ilyen választás előtt, és ki akart egyezni Kádárral. Nagy Imre még a jugoszláv nagykövetségen írásban lemondott miniszterelnöki posztjáról, ami Kádárék kívánsága volt, az ott megalakult úgynevezett Intéző Bizottság ezt nem fogadta el. Később Kállai Gyula kiutazott Snagovba Nagyékhoz, hogy kicsikarja tőle a lemondást, de ez fatális félreértés-sorozatok miatt nem valósult meg, amikor pedig harmadszor lett volna alkalma a lemondásra, és ezt meg is tette volna, már 1957 végén, az idő és az események túlhaladtak rajta, már készen volt a halálos ítélet.”
Hát, ennyit a hiteles Nagy Imre-portréhoz...
(Ch.Gáll András)