Nagyon jó érzés segíteni!

Katona Péter-díjat vehetett át Gyűrűs Anikó, a Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzatának Szociális Szolgálata egyik gondozója június 21-én, a Kerület napján.

– Az egészségügyi területen dolgozók fő jellemzője, hogy hatalmas lelki erővel és kitartással rendelkeznek. Miért ezt a pályát választotta?
– Általános iskola után édesanyám találta ki, hogy menjek egészségügyi szakközépiskolába tanulni, mert ő mindig is ápolónő akart lenni, de neki ez nem adatott meg. Így kerültem a Hetényi Géza Egészségügyi Szakközépiskolába, 1980-ban általános ápolói, majd 1981-ben felnőtt szakápolói végzettséget szereztem. Első munkahelyem a János kórház traumatológiai osztályán volt, ahol tizenhat évig dolgoztam felnőtt szakápolóként, majd egy évig a Bártfai utcai sebészeten.
– Miért választotta a kerületben működő Szociális Szolgálatot?
– Alapvetően szociálisan érzékeny ember vagyok, és nagyon szeretek segíteni. Tizenkét éve dolgozom már a kerületi szociális szolgálatnál. Az idős emberek nagyon várnak, amikor megyek hozzájuk, és rengeteg szeretetet kapok tőlük. Nagyon szeretem a munkámat.
– Miben tud segíteni nekik?
– A mindennapjaikat próbálom könnyebbé tenni, hiszen nagyon sokan egyedül élnek. Vagy azért, mert a rokonok dolgoznak és nem tudnak mellettük lenni, vagy vidéken vannak. Bevásárolok, az orvosnál gyógyszereket íratok fel és váltok ki, segítek a fürdésben, vérnyomást vagy vércukrot mérek, takarítok, mosok, de a legfontosabb számukra a beszélgetés. Nagyon nagy szükségük van arra, hogy legyen kihez szólniuk.
– Sok energiát és feltöltődést kap a kliensektől, de mivel tud teljesen kikapcsolódni?
– Imádok kerékpározni, ha lehet, mindenhova a sárga biciklimmel megyek. Nagyon praktikus és egészséges, a napi munkámat is sokkal gyorsabban el tudom úgy végezni, hogy csak felpattanok a biciklire, és áttekerek egyik idős embertől a másikig. Minden évben egyszer a fiaimmal megkerüljük a Velencei-tavat, ez elmaradhatatlan program. A gyerekeket néha elkísérem horgászni, de számomra ez egy kicsit unalmas, mert szeretek jönni-menni. Ha több időm van, akkor pedig előveszek egy könyvet, beülök a sarokba, és elmerülök a betűk világában. (Viszkocsil Dóra)