Hírek

Nem a betegséget, hanem a beteget gyógyítjuk
Dr. Bálint Béla-díjjal tüntették ki Mihály Évát
2020-10-26

Mihály Éva ötéves korában eldöntötte, hogy orvos lesz, és ez így is történt. Szívesen lett volna nőgyógyász, mégis tüdőgyógyászként, majd belgyógyászként szakvizsgázott, azon belül később a diabetológiát választotta. A kerületben élő, három fiút nevelő doktornő nagy örömmel és elégedettséggel dolgozik a Káldor Adolf Szakrendelőben, ahol a betegek kezelésekor kollégáival, a dietetikussal és az edukátorokkal (oktató szakápoló) teamet alkotva a holisztikára, azaz a teljességre törekszik. Pácienseinél nemcsak a diabéteszt kezeli, a gyógymód meghatározásához feltérképezi a társbetegségeket és a beteg fizikai, valamint szociális állapotát is.

Mihály Évával az életmódváltás szükségességéről, a helyi szakorvosi ellátásról és kitüntetéséről beszélgettünk.

– Hazánk egyik népbetegsége a diabétesz. Miért fenyegeti az emberek többségét a cukorbetegség kialakulása?

– Az európai országok között Magyarország dobogós helyet foglal el a túlsúly, illetve elhízottság tekintetében. A magyar populáció 8-10%-a cukorbeteg, de – elsősorban a túlsúly miatt – legalább ennyien állnak már a cukorbetegség előszobájában. Az ún. hasi elhízás előbb-utóbb magas vérnyomást eredményez, rossz értékeket mutatnak a vérzsírok, például a koleszterinszint. Ezek következménye a 2-es típusú cukorbetegség, amely – ha időben észrevesszük – visszafordítható folyamat, ehhez azonban komoly életmódváltásra van szükség. A diabétesz a helytelen életmód következményeként alakul ki, de a fokozatosan elért fogyás során megfelelő mozgással és étrenddel jól karbantartható, így akár gyógyszer nélkül is jó eredményeket érhetünk el, és a szövődményeket is elkerülhetjük. Ha minden ember úgy étkezne, mintha cukorbeteg lenne, akkor nem mi vezetnénk a statisztikát elhízásban, és nem volna ennyi szívinfarktus sem.

– Milyen lehetőségek kínálkoznak, ha mégis gyógyszerre van szükség?

– Húsz éve az inzulinon kívül még csak kétfajta hatóanyagtartalmú gyógyszer volt elérhető. Nagyszerű dolog, hogy az elmúlt tizenöt évben hatalmasat fejlődött a diabetológia. Olyan gyógyszerek vannak a palettán, amelyek nemcsak a vércukrot normalizálják biztonságosan, hanem képesek arra is, hogy a szívben vagy a vesében lassítsák, illetve meggátolják a szövődmények kialakulásának kockázatát. Mivel a gyógyszereket egyénre szabottan tudjuk kombinálni, így egyre később kerül sor az inzulin bevezetésére. A cél, hogy ne alakuljon ki szövődmény, ehhez azonban az apró lépésekben megtett életmódváltás elengedhetetlen, a diéta és a mozgás élethosszig való megtartása elkerülhetetlen. Erre oktatjuk betegeinket.

– Miért fontos, hogy az embert teljes egészében vizsgálják?

– A szervezetünkben minden mindennel összefügg, így el sem tudom képzelni, hogy ne holisztikus szemlélettel gyógyítsunk. A cukorbetegség az ember összes szervét érinti. A gondozás mindenre kiterjed, vércukorra, vérnyomásra, testsúlyra, vérzsírszintekre, idegbántalom- és érszűkületszűrésre, aktuális panaszok orvoslására. A vizitek során sokszor a lelket is tartani kell a páciensben, motiválni kell őt a kitartásban. Nem a betegséget, hanem a beteget gyógyítjuk. Ma az egészségügyben sajnos erre nincs mindig elegendő idő.

– Milyen a helyzet ezen a területen Budafok-Tétényben?

– A diabetológián több mint ezer beteget gondozunk, de ebben az ötvenötezer fős kerületben ez még nem a tíz százalék. Az ambulancián bővült az óraszám, rajtam kívül Mácsai Emília főorvosnő is rendel, így, a kapacitás bővülésével lehetőségünk nyílt a korábban nem hozzánk járó kerületi betegeket is fogadni. Nagyon jó, hogy már a terhességi cukorbetegségben szenvedő kismamákat is el tudjuk látni. Kiváló a kapcsolatunk a háziorvosokkal és a társambulanciákkal, így a kardiológiával, szemészettel, nephrológiával, és nagy segítségünkre van a laboratórium is, hiszen a reggel levett vérből délre eredmény születik.

– Hogy érintette a kitüntetés?

– Örülök, mert úgy érzem, hogy a díj elismerése annak a szakmai tudásnak, munkának, amit 2011 óta a diabetológián végzünk. Hiszem, hogy ezt kollégáimmal csapatmunkában értük el. A családomra vagyok azonban a legbüszkébb, hiszen azért tudok teljes odafigyeléssel dolgozni, mert otthonról sok támogatást kapok, és mindig számíthatok rájuk.

(Tamás Angéla)