Nem bohóckodja el a hivatását

Balogh László – vagy ahogy az ország ismeri, Dr. Lala Bohóc – neve is aközött a hatvanhárom kitüntetett között szerepelt, akik decemberben elnyerték a 2019. VOSZ „Év Vállalkozója” díját. A bohócdoktort a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének budapesti irodája és az Ipartestület közös megegyezés alapján javasolta a címre. A XXII. kerületből három vállalkozót jelöltek, végül a bohócdoktor kapta meg a díjat.

– Engem már az is meglepett, hogy egyáltalán felterjesztettek erre a címre – kezdte az immáron húsz éve Lala Bohócként ismert 65 esztendős artista –, hiszen habár egyéni vállalkozó vagyok, az alapítvány nem vállalkozás. Az „Év Vállalkozója” egy országos méretű díj, megyénként és kerületenként hirdetnek győztest, nem is hittem volna, hogy engem is díjazni fognak.

A Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány több mint húsz éve működik Balogh László vezetésével. Olyan kezdeményezés ez, amely a két évtized alatt nem termelt profitot, valamint állandó anyagi bevétele sincs. Közhasznú alapítvány, hiszen nem végez gazdasági tevékenységet, adományokból, pályázatokból, 1 százalékos adókból tartja fenn magát. Tagdíjat nem szed, mégis elég pénz jut arra, hogy a bohócdoktorok vizitenkénti tiszteletdíját fedezze. A vizitszám sajnos – a bevételeket tekintve szerencsére – egyre emelkedik. Dr. Lala Bohóc hétfőnként és csütörtökönként a Heim Pál Gyermekkórházban dolgozik, délután két órától sokszor este nyolcig.

– Addig vagyok bent a beteg gyerekeknél, amíg ők igénylik a társaságomat – mondja. – Keddenként Székesfehérváron, míg szerdánként a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán csalok mosolyt a kicsik és a nagyobbak arcára. Hétvégenként általában valamelyik vidéki intézménybe utazom, most is éppen Mándokról tartok hazafelé, egy értelmi fogyatékosokkal foglalkozó osztályt látogattam meg. Valahogy így néz ki egy hetem bohócdoktorként.

Na de honnan a kerületi kötődés? Nos, László tősgyökeres budafoki, jelenleg is itt él. Sőt, az első doktori felhívása is a kerülethez köthető. 1996-ban a budafok-tétényi Reménysugár Rehabilitációs Intézet kérte fel egy kimondottan betegek számára szervezett bohócműsorra. Ekkor már jól ismert előadó volt, a tévében is futott a komoly nézettségű Cigánykerék című műsora, sokat járta az országot. Az intézetben egy láb nélküli kisfiú volt az, akit a bohóc a színpadra invitált, a gyerekkel váltott fekete humorú párbeszéd pedig annyira meghatározó volt László életében, hogy a Lala Bohóc név mellé felvette a doktori köpenyt is.

–  Én nem orvos vagyok, még csak nem is pszichológus. Mi, bohócdoktorok azt a baráti támaszt nyújtjuk, amit az elfoglalt orvosok és nővérek napirendje nem enged meg. A szülők a mi vállunkon sírhatják ki magukat, a gyermekek számára is mi tesszük szebbé a kevésbé szép napokat – mondja Lala.

A gyógyíthatatlan beteg fiatalok tisztában vannak az állapotukkal, szerencsére a legtöbbjük azzal is, ha mégis meggyógyulnak. A szülőknek viszont legtöbbször nehezebb látni a gyermeküket ágyhoz kötve, mint ahogy azt maga a beteg megéli. És hogy mit tart Lala a legfontosabbnak ebben a hivatásban?

–  Nem az a lényeg, hogy kaptak tőlem egy tábla csokit vagy valami kisebb ajándékot. Azt szeretem a legjobban, amikor egy gyerek meggyógyul, majd évekkel később újra találkozom vele. Ilyenkor arra fog visszaemlékezni, hogy a nehezebb napokon jókedv és vidámság vette körül. Csokit máskor is kap, bohócot máshol is lát, a kórházban viszont én csaltam mosolyt az arcára. Ez fog megmaradni benne.

(Gáll Anna)