Nemzeti gyásznap a Donát-hegyen

A nemzeti gyásznapon, október 6-án a Baross Gábor-telepi Polgári Kör ismét a Donát-hegyen lévő kegyhelynél szervezett megemlékezést az aradi vértanúk tiszteletére. Mint ismert,174 évvel ezelőtt, 1849-ben ezen a napon végezték ki a szabadságharc tizenhárom magyar honvédtisztjét.

Az idei rendezvény nyitányaként a szép számban megjelent résztvevők közösen elénekelték a Himnuszt, majd Lázár Csaba Kazinczy-díjas színművész szavalata hangzott el, amit Delényi Éva előadásában korhű tárogatódallamok színesítettek.

Ünnepi beszédében Monostoriné Szeleczky Gabriella, a helyi Baross Gábor Általános Iskola tanárnője úgy fogalmazott, az aradi hősök nemhogy a családjukat, a kényelmüket, hanem az életüket sem voltak restek feláldozni a hazáért. A kerületben ma is utcatáblákon díszeleg a nevük, de ami az itt élőknek a családhoz hazavezető út, és egy megszokott utcarész csupán, az valójában a dicső magyar múltunk egy-egy képviselőjének névtáblája. Monostoriné Szeleczky Gabriella hangsúlyozta: ha az aradi vértanúk nem áldozzák fel az életüket az akkori eszmékért, akkor most, a jelen időkben a magyar szabadságunk, a kereszténységünk is másként alakult volna, sőt, az is meglehet, hogy újjá sem születhetett volna a nemzet. Az aradi vértanúk mártíromsága tehát bennünk él tovább, mint folyton ösztönző példa. „Mert nagyon jó az élet, de nagyobb dolog odaadni másokért. Ezt hirdeti a sok ismeretlen és ismert hős sírja, emlékezete is” – emelte ki a rendezvény szónoka.

Az alkalmi műsor után, csendes tárogatószó kíséretében, az önkormányzat nevében elsőként Németh Zoltán alpolgármester helyezte el a tisztelet és a hála koszorúját, majd a helyi civil és politikai szervezetek képviselői hajtottak fejet, és tették le virágaikat, koszorúikat a vértanúk emlékére emelt kopjafánál és emléktáblánál. A Baross Gábor-telepi Polgári Kör és a Baross Gábor Általános Iskola évek óta gyümölcsöző együttműködéseként az iskola tanulói alkalmi szavalataikkal szerepelek a műsorban, de a történelmi visszatekintést is több tucat diák hallgatta végig a közönség soraiban. A megemlékezés végén a jelenlévők közösen elénekelték a Szózatot.

(Pósa Károly)