Nők a menstruációs szabadság ellen?

Az októberi testületi ülésen több napirendi pont is vitát gerjesztett, az egyik legmegosztóbb javaslat a menstruációs szabadságról szóló előterjesztés volt. De miért nem akarták a testület hölgy tagjai megszavazni az előterjesztést? Erről kérdeztük Szepesfalvy Anna alpolgármestert.

– Sok vitás napirendi pont volt a legutóbbi testületi ülésen, köztük olyan előterjesztésekkel, amelyek sokkal komolyabb ügyről szóltak, mint a menstruációs szabadság kérdése, de jellemző, hogy ebből mekkora vita lett – nyilatkozta lapunknak Szepesfalvy Anna, alpolgármester. – Sajnos nem először találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a Momentum politikai haszonszerzés, „jóemberkedés” szándékával hoz a testület elé témákat, amelyeknek megoldását csak úgy hajlandók elképzelni, ahogy ők azt kitalálták – tette hozzá. Megjegyezte: negyedik ciklusát tölti önkormányzati képviselőként, de ennyi tapasztalattal a háta mögött sincs annyi önbizalma, hogy azt gondolja, egyedül tudja a helyes megoldást valamilyen problémára.

Az alpolgármester kifejtette: a fájdalmas menstruáció mögött számos betegség, hormonális elváltozás állhat, nehéz is valós számokról beszélni akkor, ha azt kutatjuk, hány hölgyet érint. Nem kívánták kétségbe vonni sem a problémát, sem azt, hogy valamit lépni kellene ebben az ügyben. Viszont egy nagyon diszkriminatív és a munkavállalók között további feszültségek szítására alkalmas eszköznek tartják, ha kiemelnek egy csoportot, akiknek évi 12 napnyi fizetett többletszabadságot adnak. Arról nem beszélve, hogy az egészségügyi állapota valakinek kifejezetten szenzitív adat, a probléma természeténél fogva ráadásul nem is szívesen beszélnek erről a nők.

– Krieger Krisztinával, Dankóné Hegedűs Jolánnal és Csiszár Zsuzsannával közösen ehelyett azt javasoltuk, hogy minden önkormányzati cégnél lehessen élni azzal a lehetőséggel, hogy szabadnapot vegyenek ki a dolgozók egészségügyi vagy más fontos probléma fennállása esetén, azzal a feltétellel, hogy ezt később ledolgozzák. De ez a mindenkit egyformán segítő megoldási javaslat nem volt elfogadható az ellenzék öt férfi tagja számára, hiszen akkor nem tudták volna azt mondani, lám, ők mennyit tettek a nőkért – hangsúlyozta Szepesfalvy Anna.

Közölte: az ilyen csúsztatások sajnos rendre tetten érhetők a Momentum kommunikációjában. – Azt állították például, hogy mi nem akartuk határozatba foglalni, hogy nem lakoltatunk ki senkit. Ezzel szemben az igazság az, hogy polgármester úr a pandémia kezdetén, saját hatáskörben hozott egy döntést, hogy senkit se teszünk az utcára, aki legalább minimális együttműködési szándékot is tanúsít a szociális ellátásban dolgozó kollégáink irányába – mutatott rá a politikus. Kiemelte: szerinte az ellenzék felvetése álságos azért is, mert a kerületünkben nem is volt ilyen eset, ellentétben például az ellenzéki vezetésű IV. kerülettel, ahol 124, vagy a szintén ellenzéki vezetésű XIII. kerülettel, ahol 111 kilakoltatási ügyről beszélhetünk. A testületi ülést követő két hétben ráadásul életbe lépett a kormány által elrendelt, szokásos téli kilakoltatási moratórium, az előterjesztésük így okafogyottá vált. Azzal érveltek, hogy bár valóban nem lakoltatunk ki senkit, valóban jól működik a szociális jelzőrendszer, valóban két hét múlva életbe lép a kormányzati kilakoltatási moratórium, de mégis milyen szép lenne egy nyilatkozat arról, hogy megfogadjuk: nem tesszük meg azt, amit eddig se tettünk. Az alpolgármester szerint ezek az esetek is jól mutatják, mennyi valóságtartalma van az állításaiknak. Fő fegyverük az Alinsky-módszer: vádolj, támadj, mire a megvádolt, megtámadott reagál, a vád már bevésődött az emberek fejébe. Érdemes talán a mondataikat ezen a szűrőn keresztül is megvizsgálni – javasolta Szepesfalvy Anna.