„Nyugalmat, konszolidációt szeretnék”

– Több mint 300 iskolát érintő bombafenyegetés volt az országban. A kerületben ez hány intézményt érintett, mit tudott tenni az önkormányzat, mennyire elégedett a rendőrség és a kormányzat intézkedéseivel?
– Fontos elsőként hangsúlyozni, hogy nagyon aljasnak kell lenni annak, aki ilyen fenyegető levelet ír, és ezzel a gyerekek biztonságát is veszélyezteti. Őszintén remélem ugyanakkor, hogy ez egy provokáció csupán, de ha csak minimális esélye van a valós fenyegetésnek, az ilyen esetekben akkor is a legprecízebben és a hivatalos protokollok alapján kell eljárni. Nagyon bízom abban, hogy elkapják a tettest, aki akár nyolc évet is kaphat a terrorral való fenyegetésért. Biztosan nem ejtenék érte könnyeket. Nálunk tizenegy helyszínt fenyegettek meg, ráadásul egy hideg téli napon, így azonnal el kellett helyezni a gyerekeket, akiknek el kellett hagyni az iskolájukat. Komoly logisztikát igényelt, hogy ehhez helyet biztosítsunk, ahol élelmiszerrel is elláthatjuk azokat a tanulókat, akiket nem tudnak hazavinni a szüleik. Az önkormányzat és a tankerület azonban jól reagált, azonnal meglettek a menekítési helyszínek, és a szállítási kapacitás is ehhez a művelethez. Kreatívak is voltak a kollégák, például ahol lehetőség volt egy közeli óvodába átvinni a diákokat, ezt is megoldották. A Hajós Alfréd Tanuszoda rögtön buszokat is tudott biztosítani. Az uszoda a Klauzál Ház épületében van, amelyet szintén ki kellett üríteni, mert itt van a Nádasdy Művészeti Iskola is, és ez szintén fenyegetést kapott. A katasztrófahelyzetekre biztosított menekítési pont, a művelődési ház helyett így a Cziffra Központot és a Városháza házasságkötő termét jelöltük ki a gyerekek ideiglenes elhelyezésére. Az iskolákba nem szállították ki az élelmiszert sem, hanem csak a szükséges adagokat, és oda, ahol arra szükség volt. Kiválóan reagáltak a rendvédelmi szervek és azok a belbiztonsági szolgálatok, amelyek gyorsan és hatékonyan ellenőrizték az épületeket. Kora délutánra az összes érintett iskolát át tudták vizsgálni, és biztonságosnak nyilvánították. Dicséret illeti a kerületi rendőröket és közterület-felügyelőket is, akik eközben biztosították az üresen álló épületeket. Közben ráadásul képviselő-testületi ülés is zajlott, így több fronton kellett helytállnia a hivatalban is a kollégáknak, akiknek ezúton is köszönöm az erőfeszítéseiket.

– Sokaknak nyilván ezek után is fejtörést okozhat, hogy biztonságban tudják-e a gyermekeiket. Megnyugodhatunk?
– Úgy látom, hogy ennek az esetnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de természetesen továbbra is ügyelni kell a biztonságra. Egyelőre nem tudok erre vonatkozó további rendelkezésekről, de Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, hogy az európai titkosszolgálatokkal és az ilyen típusú fenyegetésen már átesett országokkal felvették a kapcsolatot, és nagy erőkkel nyomoznak. Elég határozottan állították, hogy nagy eséllyel megtalálják majd az elkövetőt vagy elkövetőket. Nagyon örülnék, ha ez így lenne, és kiderülne, hogy tényleg csak provokációról volt szó, nincs valós terrorveszély.

– Nehéz év volt a tavalyi, túl vagyunk egy önkormányzati választáson és felállt az önkormányzat új szervezeti rendszere, de ez nem volt egyszerű folyamat. Hogyan értékeli ezeket az eseményeket?
– Meggyőződésem, hogy a képviselők többsége azzal a pozitív szándékkal vette fel a mandátumát, és kezdte el a munkát az önkormányzatnál, hogy a Budafok-Tétényben élő embereknek jót tegyen, és a kerületet a lehető legjobban működtesse. Vannak ugyanakkor a testületben olyan képviselők is, akik ezt a célt alárendelik annak, hogy ártsanak a más politikai pártokban dolgozóknak. A kilencfős ellenzék hét szervezetből érkezett, a Fidesz–KDNP nyolcfős csoportja pedig erős civil szervezetek képviselőivel egészült ki, tehát elég heterogén a képviselő-testület összetétele. Ráadásul nagyon sokan vannak olyanok, akiknek nem volt eddig tapasztalata arról, milyen önkormányzati képviselőként dolgozni. Míg azonban a mi csapatunk egységes, addig a másik oldal képviselői nem tudtak egymással sem megegyezni. Egyenként négyszemközt beszéltem minden képviselővel, hogy megismerjem őket, a terveiket, hogy milyen területen szeretnének bekapcsolódni a munkába. Szerettem volna olyan javaslatot tenni a működésre, ami mindenki számára elfogadható, de ezt az ellenzék egymás közti vitái hosszú ideig megakadályozták. Ennek az lett az eredménye, hogy az úgynevezett baloldali összefogáson belül kenyértörésre került sor, és a három momentumos képviselő úgy döntött, hogy külön úton járnak. Így jött létre egy munkakoalíció azokból, akik a kerület érdekében az operatív kérdésekben együtt tudnak működni, és egy olyan csoport, akik ebben nem kívánnak részt venni, csak kívülről kritizálnak mindent, és megpróbálnak minden döntésnek keresztbe tenni a testületben.

– Az önkormányzat felső vezetésébe bekerült egy ellenzéki politikus Perlai Zoltán alpolgármester személyében, és a szakbizottságban is ellenzéki többség van. Hogyan tud majd együttműködni az új alpolgármesterrel és a bizottságokkal? Megvalósulhat-e az, amely az ön vezérelve volt a választási kampányban: „Több önkormányzat, kevesebb pártpolitika”?
– Nem tudtuk, hogy ez a szlogenünk egy váteszi előrejelzés is lesz egyben. Választási matematikával ebben a helyzetben nem lehet semmit megoldani, ezért szükség van egymás megértésére, a toleranciára, az egymás iránti bizalom kiépítésére. Szerintem ez a folyamat most zajlik. Őszintén szólva jelenleg is vannak olyan képviselők az ellenzékben, akikben nem tudok megbízni, mert még sosem volt semmilyen pozitív tapasztalatom velük kapcsolatban, de vannak olyanok is, akikre ez nem igaz. Perlai Zoltán az utóbbiak közé tartozik, hiszen ért ahhoz, amit csinál, régen jelen van az önkormányzati munkában. Örülök, hogy végül elvállalta az alpolgármesteri pozíciót, mert hozza azt a szemléletet, amit magamra nézve kötelezőnek érzek, és a többiektől is elvárok. Egyébként az ellenzék már említett, nagyobb, együttműködő része képes arra, hogy ne csak pártpolitikai szemüvegen keresztül nézze a kerületi ügyeket. Nekem pedig az az újdonság a jelenlegi helyzetben, hogy minden kérdésben részletesen indokolnom kell a döntéseket, mert nem mindenki ismerheti az előzményeket, a működési mechanizmusokat, nekik pedig azt kell megtanulniuk, hogy nem jelenti a lebecsülésüket, hogy bizonyos kérdésekkel mi jobban tisztában vagyunk. Ezt az egyik kedvenc mondásommal tudnám a legjobban leírni: „Az új seprű jól seper, de a régi tudja, hol kell.”

– Ha már az „új seprűnél” tartunk, kértek öntől a tárgyalások során olyat, ami nem teljesíthető?
– Szerencsére nem. Az volt például az elképzelésük, hogy a kerületi közbeszerzésekben olyan sötét bugyrok vannak, amelyeket fel kell tárni, és majd megmutathatják, milyen visszaélések zajlanak. Természetesen minden információ a rendelkezésükre áll, és most már látják, hogy ez nem így van. Az ilyen és ehhez hasonló szakterületek átadása tehát nem nekünk okoz gondot, hanem inkább nekik, hiszen meg kell tapasztalniuk, hogy ezentúl felelősséget is kell vállalniuk azokért a területekért, amelyek hozzájuk tartoznak.

– Beszéljünk egy kicsit a jövőről is. Hamarosan el kell fogadni a kerületi költségvetést. Mit mutatnak a számok? Lesz elegendő forrás a legfontosabb feladatokra?
– Az elmúlt években erre a kérdésre mindig azt mondhattam, hogy jól állunk a költségvetés egyensúlyát tekintve, mert ugyan nem dúskálunk a javakban, de tervezhető, mire jut majd pénz a rendelkezésre álló forrásokból. Ebben az évben ezt felborulni látom. Az országgyűlési választás előtt ugyanis mindenki költekezni szeretne, eredményeket felmutatni, miközben az önkormányzati voksolást követően Budapestet elkönyvelték egy ellenzéki bázisnak. Mi ebből a szempontból kakukktojás vagyunk, a kormányzat azért nem kedvel minket, mert fővárosiak vagyunk, a főváros meg azért nem, mert kormánypártiak vagyunk. Az önkormányzati miniszter a napokban bejelentette egy konferencián, hogy bár elvonták az iparűzésiadó-növekményt (ami a mi kerületünk esetében másfél és kétmilliárd forint közötti összeg), de ezt könnyen vissza lehet majd pótolni pályázatok útján, ez alól csak a fővárosi járások kivételek. Értem a kormányzati szándékot, hogy a hátrányosabb helyzetű járásokat támogatni kell, de nem érzem, hogy nehezebb helyzetben lenne például Budaörs, Érd, Diósd vagy Törökbálint, mint Budafok-Tétény. Ennek ellenére az itt élő embereknek nem szabad azt érezniük, hogy hátrányban vannak, ezért nagyon precíz tervezésre van szükség a feladataink ellátásához. Sok esetben ugyanakkor mások kötelező feladatait is el kell látnunk, mert erre nem hajlandók azok, akiknek kéne. Nagyságrendileg például évente 500 millió forinttal egészítjük ki a szakrendelőre szánt működési forrásokat, mert ha ezt nem tennénk, sokkal rosszabb lenne az ellátás helyzete. Ugyanez a helyzet a fővárosi feladatokkal, állandóan helyettük javítgatjuk a kezelésükben lévő főutakat, elvégezzük a kaszálást, tisztítjuk az esővíz-elvezető csatornákat, zebrákat létesítünk ott, ahol ez a lakosságnak fontos. Olyan feladatokat is nekünk kell tehát ellátni, amelyeknek egyértelműen más szervezet a gazdája, különben az itt élők látják a kárát.

– Az új fővárosi politikai felállás alapján van remény arra, hogy ettől az évtől nem helyettük kell ellátni az említett feladatokat, vagy továbbra is látványosan elhanyagolják majd a külső kerületeket?
– Nem érzem, hogy megváltozott volna a fővárosban az irány, csak a szereplők változtak. Vitézy Dávid csapata és a Tisza Párt is gond nélkül beállt a Karácsony Gergely-féle rendszerbe, és ez nem jelent sok jót. A főváros mindig arra hivatkozik, hogy ki vannak véreztetve, miközben jelentős tartalékkal vették át Budapest irányítását Tarlós Istvántól, a korábbi főpolgármestertől, az adóbevételeik pedig látványosan növekedtek. Nem tudom, hogy lett ebből csődközeli helyzet, meddig feszíthető tovább ez a húr.

– A fejlesztési források szűkössége miatt az önkormányzat százmilliós keretösszeget fogadott el az iskolák felújításaira is, annak ellenére, hogy nem fenntartója ezeknek az intézményeknek. Folytatódik ez a program?
– Hogy mondjak pozitívumokat is, egyhangúlag fogadta el a képviselő-testület, hogy ezt a programot folytatni kell, pedig az iskolák fejlesztése a tankerület feladata. Úgy látom, pártállástól függetlenül mindenkinek fontos, hogy a gyermekeink milyen körülmények között tanulnak. Az összeg elosztásának alapja az intézménybe járó diákok létszáma. Az iskolák vezetőinek a szülőkkel és a tanulókkal egyeztetve kell beadniuk a pályázatukat a fejlesztésekre. Örömömre szolgál, hogy 2023 óta, amikor először elfogadta a képviselő-testület az erről szóló előterjesztésemet, sok minden megvalósult már ebből az összegből az intézményekben, volt, ahol tisztasági festést végeztek, vagy modern oktatási segédeszközöket, okostáblát, tableteket szereztek be. Az ilyen, és ehhez hasonló programok teljesítéséhez is fontos lesz a költségvetés gondos tervezése.

– Ha idén jobban meg kell húzni a nadrágszíjat, mit lehet tenni, hogy ne maradjanak el az ilyen programok, és biztosítható legyen az alapvető feladatok ellátása?
– Visszatérve az alapkérdésre, mivel nagyon kifeszített a költségvetésünk, egyre inkább haladunk abba az irányba, hogy emeljük a bevételeinket. Ennek egyik módja az adóemelés, ebben a kérdésben viszont nagyon bölcsnek kell lennie a képviselő-testületnek. Értékesíthetjük az ingatlanjaink egy részét is, de ha kényszer alatt kell eladni valamit, azon mindig bukik az eladó, ezért szerintem ez nem jó megoldás. Lehet azt is csinálni, amit ön is említett, hogy meghúzzuk a nadrágszíjat, vagyis csökkentjük a kiadásainkat, de egyelőre próbáljuk ezeket inkább szinten tartani. Mivel azonban az emberek a szinten tartást is általában csökkenésként érzékelik, meg kell próbálnunk forrásokat találni a fejlesztésekre is, tehát nagy kihívás előtt állunk a költségvetési tervezésben.

– Ebben a helyzetben milyen szerepe lehet a kerület legnagyobb innovációjának, a Részvételi Költségvetésnek? Az erre félretett összeg is megmaradhat?
– A Részvételi Költségvetés egy demokratikus technika arra, hogy miként költjük el a forrásaink egy részét, tehát maradnia kell. Ezzel az eszközzel azt is fel tudjuk mérni, mit szeretnének a legjobban megvalósítani a kerületben az emberek, vagy mi fáj nekik a legjobban. Ez a városrészünk legnagyobb demokráciaprojektje, hiszen az itt élők ötleteit a kerületi lakosok szavazhatják meg, és az önkormányzat megvalósítja. Idén várhatóan márciusban indul, megemelt összeggel, az eddigi 300 millió forint helyett 350 millió felhasználásáról dönthetnek Budafok-Tétény lakosai. A projektünk tavaly Településfejlesztési Díjat is nyert közösségfejlesztés kategóriában. De nem ez az egyetlen, amiben megkérdezzük a lakosságot, amibe bevonjuk a helyieket. Most például megkérdeztük az itt élőket arról, hogy a tűzijátékokról mi a véleményük: tiltsuk, korlátozzuk vagy továbbra is engedélyezzük? Eddig közel kétezren adták le a szavazatukat, és hihetetlen kiegyenlített a vélemények mezőnye. Január végéig gyűjtjük a voksokat, és ez alapján a képviselő-testület fogja eldönteni, hogy lépjünk-e az ügyben. Megkérdeztük az embereket a parkolásról is. Amikor először feltettük a kérdést, hogy akarnak-e a helyiek fizetős parkolást, majdnem keresztre feszítettek minket, hogy ez egyáltalán felmerült, de azóta némileg változott a helyzet. Ma már inkább azt kérdezik, milyen eszközökkel lehetne elérni, hogy más ne parkolhasson a lakóhelyük előtt. Erre pedig logikus válasz lehet, hogy aki nem abban a körzetben lakik, annak fizetnie kell.

– A parkolás mellett állandó neuralgikus kérdés az utak és a járdák állapota is a kerületben. Mit tesznek ezek felújítása, karbantartása érdekében?
– Nem elodázható feladat az utak, járdák felújítása. Főleg az új beköltözők köréből jönnek panaszok, hogy nincs megépítve a járda, vagy korszerűsítve az út a környékükön. Ők, a kevesebb helyismerettel rendelkezők nem tudják, milyen hatalmas fejlődés volt az elmúlt 20-30 évben. A belvárosból jönnek, és ahhoz hasonlítják a helyzetet. Folyamatosan újítjuk fel a rossz állapotú utakat, járdákat a kerületben, de a leglátványosabb problémák nem a mi kezelésünkben lévő útszakaszokon vannak. Számos alkalommal hiába kértük például a fővárostól a Szabadkai út burkolatának felújítását, ezért tavaly mi kezdtük meg a tervezési munkálatokat. Ez az egyik legfontosabb útvonalunk a hetvenes út és a Nagytétényi út között, és botrányos állapotban van. Már a buszok alja is leér sokszor a kátyúk miatt, de a fővárosnak esze ágában sincs hozzányúlni. A Szabadkai út felújítása százmillió forint feletti összegbe kerülhet, a kivitelezést a kapacitásaink függvényében a közeljövőben tervezzük elvégezni. Nagy erőfeszítéseket teszünk a járdák felújításában is, illetve a kisebb utak javításában, kátyúzásában. Idővel igyekszünk mindenki kérésének, igényeinek megfelelni. Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy mennyi zöldterületet hagyunk meg. Fákat kivágni például nem lehet az ilyen fejlesztések érdekében sem a klímavédelmi szabályaink miatt, illetve a farendeletünk értelmében máshol ültetni kell, ha kényszerűségből ehhez folyamodunk.

– Ha már a klímavédelemnél tartunk, a kerület pályázott egy zöldfolyosó kialakítására is Budafok központjában. Hogy áll most a pályázatunk?
– Egyelőre még nincs erről pontos információnk. A múlt héten találkoztunk és tárgyaltunk a főváros főépítészével, Erős Zoltán úrral ebben az ügyben. Közölte, hogy jól áll a pályázatunk, jók a terveink, de a pontrendszer szerint inkább honorálják azt a területet, ahol nincs elég zöldterület, mint ahol van. Bízom azonban a kollégáinkban, akik egy nagyon értékes tervet készítettek az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló Egészséges Utcák Programra beadott pályázatunkhoz. Ez a Játék utca és a Városház tér közötti terület fejlesztéséről szól. Ebben szerepel egy, a kerékpáros és a gyalogos közlekedést támogató, összefüggő fasorokkal, ülőbútorokkal rendelkező barátságos utca kialakítása a gépjárműforgalom csillapításával és akadálymentesítéssel. Létrehoznánk még két esőkertet is a Városház téren, és felújítanánk a Fáber-villa épületét, amelyet közösségi célokra ajánlanánk fel. Remélem, hogy sikerül erre el is nyernünk a forrásokat, és megvalósulhat ez az álmunk Budafok szívében.

– Mit vár az idei évtől, mire törekszik, milyen 2025-öt szeretne a kerületben?
– Abban bízom, hogy konszolidálódik a politikai élet Budafok-Tétényben, és a képviselők döntő többsége megtalálja a közös hangot. Azt remélem, hogy a kimagasló színvonalon működő Polgármesteri Hivatal pedig a közösen megfogalmazott célokat meg is tudja majd valósítani. Annak ellenére nyugalmat szeretnék és kívánok mindenkinek, hogy tudom, bele fog rondítani ebbe az országos pártpolitika, hiszen hamarosan indul az országgyűlési választási kampány. Sokak számára azonban bizonyára felrémlik mostanában a pártpolitikai csatározások kapcsán az István, a király néhány sora: „Jaj, de unom a politikát, inkább csinálhatnánk egy kisbabát!” Bár nem ezt mutatja a jelenlegi helyzet, jó lenne, ha a kampányidőszak is nyugodtabb, higgadtabb stílusban zajlana, mert a többség unja már az állandó torzsalkodást. Nyugalmat szeretnék tehát, és kívánok mindenkinek. Meggyőződésem, hogy ha ez mégsem így lesz, az elsősorban nem a kerületieken, Budafok-Tétény békés polgárain múlik.

Haraszti Gyula