Hírek

Öngól és kihagyott tizenegyes
Meggyűlt a baja a BMTE csapatjátékával az éremesélyes Fehérvárnak
2021-03-11

Az utóbbi két hét felemás budafoki mérlege a labdarúgó NB I-ben: 2-0-s hazai győzelem a Kisvárda ellen, majd 2-0-s vereség a Szusza Ferenc Stadionban az Újpesttől, végül 2-1-es kudarc a Promontor utcában a mumusunktól, a Mol Fehérvár FC-től. És sajnos pillanatnyilag kieső helyen tanyázik a csapat – alighanem az élvonal legpechesebb gárdája.

A Kisvárda legyőzése a hagyományok szellemében már-már kötelező feladat csapatunknak, eddig a lehetséges kilencből hét pontot gyűjtöttünk a szabolcsiak ellen; a nyitányon 2-1-re győztünk a szó szerint viharos mérkőzésen, utána Kisvárdán feledhető meccsen 0-0-t játszottunk, most pedig, február 27-én 2-0-ra legyőztük Supka Attila edző legénységét. Ihrig-Farkas Sebestyén és Kovács Dávid lőtte a góljainkat, egy percen belül, a 69. és a 70. percben.

A nagy tavaszi menetelés következő állomása a Szusza Ferenc Stadion volt. Ez az Újpest már nem ugyanaz, amelyik kieső pozícióba zuhant, de ahhoz, hogy legyőzzenek bennünket a lilák, jókora szerencsére is szükségük volt. Bese Balázs, a Belgiumban légióskodó Bese Barnabás öccse kivédte az újpestiek szemét, egészen a 90. percig. Akkor Nikola Mitrović megpattanó lövése után a labda utat talált a kapunkba (1-0), Antonio Perošević pedig egy perccel később bebiztosította a győzelmet a hazaiak számára (2-0).
Ekkor már negyedórája tíz emberrel játszottunk, mert Kulcsár Kornélt kiállította a játékvezető, sajnos, a hajrát nem bírtuk ki tíz emberrel. Pedig nem érdemeltünk vereséget, sajnos, nem az első meccs, amit az utolsó percekben veszítünk el.

Ahogy a Mol Fehérvár FC elleni hazai összecsapást is. Na de ami ezen a találkozón történt, az nehezen megemészthető. Először is, ellentétben a két eddigi, 4-1-re elveszített Vidi-meccsel, most kimondottan jól játszott a csapat, és egyenrangú ellenfele volt a dobogóesélyesnek.

Ott kezdődött a baj, hogy negyedórai kiegyenlített játék után úgy szerzett vezetést a Vidi, hogy a gól a derült égből villámcsapásként jött. Zivzivadze egyszer csak ballal megtekerte a labdát 20 méterről, és az bevágódott a jobb pipába. Egy-null oda.

No de hamarosan ott volt a lehetőség az egyenlítésre. Csonkát buktatta Nego a tizenhatoson belül – szép volt a csel –, a bíró büntetőt ítélt. Esküszöm, rossz előérzetem volt, amikor házi gólkirályunk, Kovács Dávid nekifutott a labdának, sajnos, Rockov megérezte a bal alsó sarkot, oda vetődött, és kifogta a lövést.

De innen még fel tudtunk állni. A 41. percben Huszti gyorsan elvégzett bedobása Kovácsot találta meg a tizenhatoson belül, csapatkapitányunk Skribek Alen elé passzolt, 19 éves szélsőnk pedig úgy lőtt ballal a kapuba, hogy Rockov csak beleütni tudott a labdába, (1-1). Ezzel az eredménnyel mentünk az öltözőbe pihenni.

A második félidő – ezt kár lenne tagadni – a vendégeké volt. Besével az élen azonban álltuk a sarat, de a 84. percben ránk szakadt az ég. A vesztünket egy rögzített játékhelyzet okozta a 84. percben. Lyes Houri szabadrúgása után a labda irányt változtatott Zsórin, és bevágódott a kapu jobb oldalába (1-2). A sors iróniája, hogy Zsóri Dani éppen a Viditől van nálunk kölcsönjátékosként...

A lefújás után Kovács Dávid szinte könnyek között nyilatkozott az M4 Sport riporterének, csapatkapitányunk magára vállalta a felelősséget a vereségért. Másnap reggel pedig Csizmadia Csaba vezetőedző csak ennyit mondott lapunknak:

„Nagyon nehezen jött álom a szememre az éjjel. Nem érdemeltünk vereséget, nehéz megemészteni az ilyen eredményt, főleg, ahogy megszületett, de abban bízom, hogy a sors visszaadja ezeket a pontokat. A fiúk becsületesen hajtottak, nem lehet rájuk egyetlen rossz szavam sem.”

Szerdán itt a javítási lehetőség, megint a Vidi ellen, csak most Fehérváron, a Magyar Kupa negyeddöntőjében.

(Ch. Gáll András)