Papp Lajos: Gyógyító erő a szeretet

Megtelt a Cziffra Központ az érdeklődőkkel, betegekkel és egészségesekkel, gyógyulni vágyókkal és reménykedőkkel, hogy az Egészségnap első meghívott vendége, dr. Papp Lajos szívsebészprofesszor szavaiból erőt merítsenek. A világhírű orvos előadása céljául olyan alapvető dolgok tisztázását tűzte ki, mint a világhoz való viszonyunk, a hit és bizalom vagy a szeretet ereje.

A szívsebész közvetlen hangnemben, egyszerű stílusban, ám igen szuggesztíven beszélt a test, a lélek és a szellem egységéről, betegségről és gyógyulásról, életről és halálról, hitről és tudásról.

Kiváltságos helyzetnek nevezte, hogy a magyarok a Föld legegészségesebb és legélhetőbb részén, Európa közepén, a Kárpát-medencében születtek, mert ezen a kontinensen elég vastag a humuszréteg, a nap pontosan annyit süt, amennyi kellemes és nincs még egy olyan tájegység a világon, amelyről több édesvíz folyna ki, mint innen. Az élethez pedig nem kell más, mint föld, víz, levegő és napfény.

– A magyar növények azért olyan gyógyszerhatású kincsek, mert ideális a napsütéses órák száma, és a talajból fel tudják venni azokat az ásványi anyagokat, amelyek szükségesek a saját, az állatok és az ember életéhez – mondta a professzor, aki azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy önhibánkon kívül milyen egészségtelenül élünk. Káros anyagokkal szennyezett, antibiotikumokkal és hormonokkal kezelt élelmiszereket fogyasztunk, majd miután a szervezetünk nem jut hozzá a megfelelő tápanyagokhoz, étrend-kiegészítőket vásárolunk és marékszám esszük a károsabbnál károsabb gyógyszereket. Pedig nincs gyógyíthatatlan betegség, csak olyan van, amelyből alig gyógyulnak meg páran. Nem a gyógyszer és az orvos az, aki a legtöbbet segíteni tud. A legfontosabb gyógyító erő a szeretet, amely univerzális gyógyszer, testre, lélekre, szellemre egyaránt hat.

– Itt mindenki gyógyító, aki szeretetet tud sugározni – mutatott körbe a teremben ülőkön a remek előadó, aki másfél órán keresztül, magához láncolva közönsége figyelmét, gyógyulásokról, eseteiről és zarándoklatáról is mesélt.

Előadását kérésére egyperces csönddel köszönte meg a hallgatósága. (T. A.)