Pató Pál úr dédunokája a Seybold-Garab pincében

Ki ne ismerné Pató Pál úr „Ej, ráérünk arra még!” szállóigévé vált mondatát? Azt azonban már nem mindenki tudja, hogy Petőfi Sándor egy hús-vér kisnemest választott verse főszereplőjének, arra pedig végképp kevesen gondolnak, hogy e kisnemes dédunokája a kerületünkben élő és alkotó Pató Róza. A nyolcvanegy éves szobrászművész nem ütött dédapjára, hiszen gyermekkorától fogva a mai napig serényen dolgozik, így a XVII. Péter-Pál-napokra is tizennyolc domborművel érkezett, amelyek legtöbbje az utóbbi évek termése. A szobrászművész, akinek tavaszi kiállításán két tanítványa is bemutatkozhatott, a Seybold-Garab pincébe is hozott magával vendégkiállítókat. Domborművei között helyet kaptak Patóné Székely Éva kerámiái és Majoros István szobrászművész két munkája is. 

– A jövő nemzedékét érdemes szárnyaltatni. Éva sajnos már nincs közöttünk, ezért a kiállításon rá csak emlékezni tudunk, István azonban itt van. Őt ötéves kora óta ismerem és tanítom, az ő alkotása többek között a Gellért téren álló Cseh Tamás-szobor is – tájékoztatta a jelenlévőket Pató Róza. 

A pince hűvösében összegyűlt érdeklődőket nemcsak a kiállított művek fogadták, hanem Győrffy Gergely hegedűművész is, aki Dvorák és Ravel műveivel, valamint saját szerzeményeivel megalapozta a jó hangulatot. 

Dr. Vankó András, a budafoki Péter-Pál Utca és Környéke Polgári Kör elnöke ínszalagszakadás miatt nem tudott részt venni a Péter-Pál-napi rendezvényeken, helyette az egykori elnök, dr. Szigeti Zoltán alelnök köszöntötte a kiállításra érkezőket, majd pogácsával és jóféle borral kínálta a vendégeket. 

Pató Róza szobrászművészt tanítványa, Majoros István méltatta.

 – Gyermekkoromban sokszor figyeltem, hogyan dolgozik Róza. Akkoriban bronzból és kőből monumentális szobrokat készített, bár életében folyamatosan jelen volt a kisplasztika és az érem is. Az utóbbi húsz évben azonban inkább a domborművekre helyezi a hangsúlyt és témavilága is megváltozott, de a munkák mindegyikén érződik a hatalmas szeretet, a tárgy, illetve motívum iránti alázat – beszélt mesteréről Majoros István, aki a művész humorát kiemelve megemlítette azt a domborművet, amelyen öt orvos tart konzíliumot egy gyönyörű akt fölött. 

A családias hangulatú kiállításmegnyitó jóízű beszélgetéssel zárult. (T. A.)