Példakép a Kolonicsban

Vári Attila kétszeres olimpiai bajnok volt a Kolonics György Általános Iskola egyik osztályának vendége a „Példakép példaképp” program keretében. Az ismert egykori sportoló olimpiai aranyérmeit is bemutatta a diákoknak.

Egy hét a sport jegyében telt az iskolában, illetve a falakon kívül is, mert a tanulók többek között jártak a Millenárison egy interaktív sportkiállításon, a Hajós Alfréd Uszodában vízipóló-mérkőzésen, és megnézhették a Szabadság, szerelem című magyar filmet, amely a legendás „vérfürdős” szovjet–magyar olimpiai meccsről szól. A 6/B osztályba pedig ellátogatott egy óra erejéig Vári Attila kétszeres olimpiai bajnok, aki életéről, sportsikereiről mesélt.

– Azért esett Attilára a választás, mert a kerületben lakik, illetve már több alkalommal is járt nálunk olimpiai délutánokon, ráadásul az iskola névadójával, a szintén kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok kenussal, Kolonics Györggyel is jó barátságban volt, így több ágon kötődik iskolánkhoz – mondta a fő szervező, Dudarné Csillag Mónika testnevelő tanár. – Oktatási intézményünkben nagyon fontosnak tartjuk, hogy példaképekkel ismertessük meg a gyerekeket, akik a sport mellett a tanulásban és az élet más területein is kiemelkedő eredményeket tudnak felmutatni. A diákok nagyon megilletődtek, amikor Attila belépett a terembe, de hamar feloldódtak. Nagy élmény volt számukra, amikor kezükbe vehették olimpiai aranyérmeit.

Vári Attila két sportoló gyermek édesapjaként is tudja, milyen nehézségekkel kell szembenézniük a gyerekeknek ahhoz, hogy az iskolapadban és a sportpályákon is jól teljesítsenek, érvényesüljenek. Nagy öröm volt számára most is, hogy találkozhatott a budafoki diákokkal.

– Az olimpiai élményeim és egyéb sportból hozott emlékeim mellett arra is kitértünk az órán, milyen fontos, hogy a sportkarrier befejezése után is szilárd talajon álljon az ember – nyilatkozta a sportoló. – Már az iskolában meg kell találni az egyensúlyt, hogy ne menjen a sport a tanulás rovására, hiszen mindkettő kiemelten fontos az életünkben. Természetesen rögtön igent mondtam az iskola meghívására, mert a névadóval, Kolonics Gyurival szoros, baráti kapcsolatot ápoltam, emellett a kenusnak méltó emléket állító pécsi kiállítás rendezésében is segítettem. Fontosnak tartom azt is, hogy a példaképek emlékét megőrizzük.

(temesi)