Hírek
Legfrissebb hírek
- 03-04 Bezárják az üzleteket és az iskolákat
- 03-03 Lakossági szavazás a falfestményekről
- 03-01 Megújulás a nagytétényi sportpályán
- 03-02 Fokozott elővigyázatosság az intézményeinkben
- 03-02 Vár az ovi! - Bemutatkoznak a kerület tagóvodái
Cimkék
Városházi Híradó Budafok-Tétény Publikus Közlemény Tájékoztató Városfejlesztés Program Sport Közlekedés Kultúra Koronavírus tájékoztató Megemlékezés Felhívás Környezetvédelem Promontor TV Oktatás Budapest Bornegyede Pályázat Elismerés Ünnep Fesztivál Közélet Civil élet Egészség Videó Gyász Kiállítás Borfesztivál Testületi ülés EU projekt Kék hírek Stratégiai partner Interjú Összefogás Hagyományőrzés Pincejárat Pályázatok Helytörténet Évforduló Bornegyed Csatornázás Rendőrség Ünnepség Családbarát hely Hitélet Jótékonyság Esélyegyenlőség Közösségre kapcsolva Tájékoztatás Előadás Kerület napja Egészségügy Társadalmi egyeztetés Siker Programok Koncert Egyesített Óvoda Rendőrségi felhívás Stratégiai partnerek Szavazás Közbiztonság Civil összefogás Meghívó Állás Nemzeti összefogás Köszöntés Választás Advent Lakossági fórum Család Bornegyed magazin Projekt területek Életmód Vállalkozás Kegyelet Nekrológ Köszöntő Riasztás Fővárosi Közgyűlés Lomtalanítás Adomány Természetvédelem Tűzeset Klíma Budapest Felmérés Közössgre kapcsolva Budapesti olimpia Könyvbemutató Közösségi tervezés Testvérvárosok Ajándékozás Helyzetjelentés Nyilatkozat Álláspont Aláírásgyűjtés Játék Víz világnapja Helyreigazítás Honatya Népszavazás Állatok Világnapja Tisztelet Információ Avent Portré Lakossági felhívás Suli-Vár Mulatság Civil kurázsi autó Beszámoló Támogatás EgyeztetésLegkegyetlenebb arcát mutatta az élet, azaz inkább a halál. Alig egy hónapja még Varga Buda főiskolai világbajnoki érmeiről írtunk, s a 25 éves, Péter Pál utcai kajakozó sikerei kapcsán megemlítettük, hogy édesapja, Varga Gusztáv az Újpest és a Ferencváros vízilabda-csapatának legendás, háromszoros bajnok csapatkapitánya.
Most pedig nekrológot kell írnunk: július 16-án elhunyt Varga Gusztáv, s két héttel később utolsó útjára kísértük a nagytétényi urnatemetőben az elpusztíthatatlan humorú, gyógyíthatatlan betegségét az utolsó pillanatig zokszó nélkül, felgyógyulásában reménykedve tűrő válogatott pólóst. Élt 58 évet.
Ha valakinek a sírjára nyugodt lélekkel ráírhatnánk Cseh II László, a harmincas évek zseniális labdarúgójának anekdotává nemesült sírfeliratát („Élt 40 évet, de azt jól”), akkor az Guszti.
Nem gazdagságban, jólétben, hanem – jól. Óriási különbség.
Mindenekelőtt: nincs annál jobb elfoglaltság, mint élsportolónak lenni, márpedig Guszti (senki sem hívta Gusztávnak) másfél évtizedig élsportoló volt. Méghozzá a javából, pedig szinte semmi sem predesztinálta arra, hogy vízilabdázó legyen. Nem úszott valami jól, 178 centis magasságával törpének számított a kétméteres óriások – Csapó Gábor, Szivós István, Faragó Tamás – között, viszont olyan esze volt a pólóhoz, mint szinte senki másnak kortársai között. Az Újpesti Dózsában kora legszenzációsabb irányítójától, Sárosi Lászlótól tanulta a szakmát, és a mester, a montreali olimpia bajnoka büszke lehetett tanítványára. 1986-ban Guszti csapatkapitányi bravúrjaival bajnok lett a Dózsa, majd hősünk átigazolt álmai klubjába, a Fradiba, amelynek kisgyermekkora óra szurkolója volt.
És a sikerek itt sem maradtak el. Bajnoki cím 1988-ban és 1990-ben, mindkétszer úgy, hogy Guszti volt a kapitány.
„Abba a fiatal gárdába kellett egy rutinos csibész, éppen olyan, mint amilyen Varga Guszti volt – idézi fel a 29 évvel ezelőtti csapatépítést dr. Szivós István olimpiai és világbajnok, az 1988-as ferencvárosi bajnokcsapat edzője. – Guszti tulajdonképpen az én meghosszabbított karom volt csapatkapitányként, valósággal edző volt a vízben. A többiek hallgattak rá, karizmatikus, más szemszögből kissé erőszakosnak is mondható habitusával összekapta a társaságot. Azt hiszem, a csapatkapitány szobrát róla lehetne megmintázni.
Szókimondó vezér volt, előttem sem alakoskodott, ha kellett, a szemembe mondta a véleményét, ennek ellenére, sőt, talán éppen ezért, kiváló volt a kapcsolatunk, s maradt a haláláig. Nagyon értette és érezte a játékot, kisujjában, illetve a fejében volt a póló minden ravaszsága, trükkje. A nyolcvanas, kilencvenes évek fordulójának egyik legjobb játékosa volt az OB I-ben. Ismétlem, óriási segítséget jelentett nekem, nagyon szerettem, megviselt a halála. Ha egy szóban kellene összegeznem Varga Guszti egyéniségét: igazi vagány volt, a magyar póló egyik utolsó vagánya.”
Ez a vagány – mindig úgy hitte, igazságtalanul, s ebben volt is valami – nem juthatott ki arra a versenyre, amely egy sportoló álmainak a netovábbja: az olimpiára. Az 1980-as moszkvai játékok előtt bevonultatták katonának, Los Angelest, ugye, politikai okokból bojkottáltuk, Szöulba, 1988-ban pedig nem vitte ki Kásás Zoltán szövetségi kapitány, pedig abba a válogatottba elkelt volna egy rutinos, dörzsölt irányító, mint amilyen az akkor 30 éves Varga Guszti volt.
Élete végéig nem heverte ki ezt a mellőztetést, baráti körben, egy-egy sör mellett gyakran felidéztük ezeket az éveket, amikor Guszti volt a legjobb, nem olimpiai bajnok magyar pólós. Persze talán minden másképp alakul, ha simulékonyabb a természete, ha nem vágja mindenkinek a képébe a mégoly fájdalmas igazságot, de nem cselekedhetett másképp, mert a szókimondás, a nyers őszinteség volt a lénye.
Visszavonulása után több részletben edzősködött, 1995-ben a Fradit is dirigálta, majd Kuvaitban, Görögországban, Párizsban dolgozott vízilabda-edzőként, Washingtonban pedig, az ezredfordulón – ezermesterként, hiszen, ha kellett, nem restellte megfogni a kétkezi munka végét sem. Hiába, nagy volt a család, valahogyan el kellett tartani...
Közben futotta a maratonokat, hiszen a vízi után egy tipikusan szárazföldi sportágba szeretett bele: a futásba. New York, Los Angeles, Hawaii... – nem akármilyen állomásai egy világcsavargó maratonfutó pályafutásának. És 1995-ben megalapította az azóta legendássá váló Margitszigeti Amatőr Sport Clubot, amelynek az évek során olyan tagjai voltak, mint Cserhalmi György, a színészóriás, olimpiai és világbajnokok – Szabó József úszó, Székely Zoltán párbajtőrvívó –, vagy éppen a labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya, Egervári Sándor.
Az alattomos kór két és fél évvel ezelőtt döntötte le a lábáról, váratlanul, sunyi módon. De akkor még felállt, a gondos kezelés felébresztette a reményt, hátha sikerül fittyet hányni a betegségre, beleröhögni a halál képébe. Guszti felállt betegágyából, újra futni kezdett, s már-már azt hittük, meggyógyult.
De nem, a myeloma multiplex nevű gonosz kór visszatámadott, és a második roham már végzetes volt. Június végén Guszti kórházba került, és onnan már nem volt visszaút.
A múlt pénteki temetésen sokan kísérték utolsó útjára. Egykori pólós társak a Dózsából és a Fradiból, budafoki öregfiúk, rokonok, családtagok. Felesége, Györgyi, három gyermeke – Guszti, Györgyi és Buda – és édesanyja, valamint húga gyászolja.
Meg fél Budafok...
Ch. Gáll András