Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokon - Videóval frissítve!

Az Országgyűlés tizenhárom éve nyilvánította március 23-át a magyar–lengyel barátság napjává. Ebből az alkalomból – néhány nappal megelőzve a jeles dátumot – március 12-én reprezentatív fotókiállítás nyílt a Klauzál Gábor Művelődési Házban „Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokon” címmel. A megnyitót két legendás sportember, Novotny Zoltán, a sportriporterek doyenje és Kamuti Jenő kétszeres olimpiai ezüstérmes tőrvívó, a Nemzetközi Fair-Play Bizottság elnöke tette emlékezetessé hangulatos múltidézésével.

„Isten éltesse a lengyel–magyar barátságot!” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a kiállítást Karsay Ferenc polgármester, aki – eredeti „foglalkozásához” híven – a lengyel–magyar hokimeccsek élményanyagából is merített beszédéhez, majd Joanna Urbanska, a Lengyel Intézet igazgatója büszkén hangsúlyozta. „Még a koronavírus sem tudja legyőzni a két nemzet barátságát!”

Kamuti Jenő, az öt olimpián részt vett, kétszeres ezüstérmes tőrvívó szívet melengető történetet elevenített fel lapunknak Kevey János vívómesterről, aki 1938-ban érkezett varsóba, és azonnal átvette a lengyel kardválogatott irányítását. Kevey a második világháború kitörésekor néhány lengyel vívóval visszakerült Magyarországra, de innen már adjuk át a szót Kamuti Jenőnek. „Kisgyermekként Bem apó volt a hősöm, onnan datálódik a lengyel nemzet iránti rajongásom. No de ne Bemről beszéljünk, hanem Kevey Jánosról! Kevey ulánus kapitány volt a Horthy-hadseregben, sőt, a kormányzó testőrségében szolgált. Csakhogy elvesztettük a háborút, és Keveynek menekülnie kellett. És hová menekült? Egy másik kommunista országba, Lengyelországba! És varsóban befogadták, sőt, bújtatták, majd aztán engedték, hogy előjöjjön az illegalitásból, mert tudták, milyen nagyszerű vívómester. És Kevey beindította a modern lengyel kardvívást, ő lett a legendás Jerzy Pawlowski és a csaknem olyan legendás Wojciech Zablocki felfedezője. A lengyelek Kevey irányításával annyira felfejlődtek, hogy az 1959-es budapesti világbajnokságon legyőzték a magyar válogatottat a kardcsapat döntőjében!”

Novotny Zoltán, a Magyar Sportújságíró Szövetség tiszteletbeli elnöke elsősorban futballélményeiből merített. „Nem túl kellemes élmény nekünk, magyaroknak az 1972-es müncheni olimpia döntője, amelyet 2-1-re megnyertek a lengyelek ellenünk a fantasztikus Kazimierz Deyna két góljának köszönhetően. Az akkor meglepetésnek számított, de két évvel később, az NSZK-beli világbajnokságon szerzett bronzéremmel Deynáék bebizonyították, hogy nagyszerű csapatuk van.”

Novotny kolléga még beszélt a feledhetetlen Papp Laci–Zbigniew Pietrzykowski párharcokról a szorítóban. A lengyel bokszoló volt azon kevesek egyike, akinek sikerült legyőzni a háromszoros olimpiai bajnokot, aki azonban a melbourne-i játékokon visszavágott legyőzőjének.

Kettejük barátsága azonban a szorítóbeli küzdelmek ellenére megmaradt, és visszavonulásuk után is mintegy jelképei voltak a két nemzet példásan jó viszonyának.

(Ch. Gáll András)