Százmillió vértanúra emlékeztek a Városházán

Közös megemlékezést és koszorúzást tartott Budafok-Tétény önkormányzata a Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából február 25-én, kedden 16 órától. Karsay Ferenc köszöntője után Incze Ildikó Budapestért díjas színművész szavalt, majd Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója mondott beszédet. A megemlékező műsor a Polgármesteri Hivatal Záborszky Nándor dísztermében zajlott, a koszorúkat és a megemlékezés virágait az 1956-os emlékműnél helyezték el az emlékezők, a rendezvény a dr. Takács Pál-emléktábla koszorúzásával zárult.

Karsay Ferenc polgármester kiemelten köszöntötte a kerületi egyházak képviselőit, Németh Zsolt és Tóth Endre országgyűlési képviselőket, Tevanné dr. Südi Annamária jegyzőt, Szabolcs Attila volt polgármestert, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének XXII. kerületi képviselőit. Köszöntötte a túlélőket, családtagjaikat, akik átélték a kommunizmus borzalmait, akiket az erőszakrendszer meghurcolt és kiszolgáltatott.

Az Országgyűlés 2000-ben hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Ezen a napon tartóztatták le 1947-ben jogellenesen, mindenféle vizsgálat nélkül, majd hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ez a nap a totális diktatúra kezdetét jelentette, kilenc évig tartó önkényes fogva tartása pedig a demokratikus jogok semmibevételének szimbóluma lett.

A polgármester egyebek mellett Márai Sándor szavait idézte, amelyek szerint a kommunisták minden pillanatban hajlandók feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást és hazugságot: a kommunizmust. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták azonban nem csak egymást áldozták fel. A kommunista diktatúrák világviszonylatban 100 millió, Kelet-Közép-Európában 1 millió vértanút követeltek. És még ennél is több embert vallattak, kínoztak, üldöztek, tettek tönkre testileg és lelkileg.

Hozzátette: bár sokan már nincsenek közöttünk, mint Priska József Tamás, nevük, bátorságuk és történeteik örökké velünk maradnak. Emlékük adjon erőt, hogy soha ne felejtsük el történelmünk tanulságait, s hogy mindig küzdjünk a szabadságért, a tisztességért és az emberi jogok védelméért.