Szellemi örökség a kerületieknek

2022. január 05. szerda
Emlékkiállítás nyílt Golda Magdolna alkotásaiból a Magdolna Udvarban
Szellemi örökség a kerületieknek

A megnyitóra szép számmal érkeztek barátok, ismerősök és az alkotó képei iránt érdeklődők, mindazok, akik élete során ismerték és szerették „Magdikát”. Dankóné Hegedűs Jolán köszöntőjében a 2012-ben díszpolgárrá választott Golda Magdolnáról beszélt. Elmondta, hogy a képek alkotója rajongással szerette a szülőföldjét, de különösen szűkebb hazáját, Budafokot, és ezt minden egyes munkáján fel is fedezhetjük. Építőiparos család sarja, aki az édesapja által épített, Bocskai utcai házban lakott születésétől kezdve haláláig. Ő mélyépítő technikusként dolgozott, többek között a budapesti metró építésénél is irányító műszaki vezetőként. 1989-ben nyugdíjba ment, és utána festeni kezdett. Hat évvel később Budafoktól Nagytétényig módszeresen összegyűjtötte a múlt emlékeit, és szinte az összes régi épületről képet festett, minden épített értéket megörökített.

– Ha belépek a Városháza épületébe, ahol a folyosón számos műve fogad – hiszen munkáinak jelentős részét Budafok-Tétény önkormányzatának és a Nagytétényi Polgári Körnek ajándékozta –, mindig eszembe jut törékeny alakja és végtelen kedvessége – osztotta meg gondolatait az alpolgármester.

Garbóci László helytörténész, aki Golda Magdolna több mint ötven kiállításának egyharmadát megnyitotta, a mesterekről, a Mészáros László Képzőművészeti Körről, az általa használt technikákról, különösen a diópáccal készült képekről beszélt. Kiemelte személyes kapcsolatukat, a történelmi Magyarországról készült képsorozatot és a Magyarok Házában rendezett kiállítást, amely négyszáznál több érdeklődőt vonzott.

– A legemlékezetesebb önálló kiállítása azonban 2001 táján volt a művelődési házban. Magdika a gyerekkori játszótársát, az akkoriban a szomszédjában lakó Mertz Bözsikét hívta meg, akit a fiatalabbak csak Máthé Erzsi színművésznőnek ismernek. Anekdotákat meséltek, emlékeket idéztek fel, a régi időkről beszélgettek, és ez egyszerűen felejthetetlen számomra – emlékezett vissza a két évtizeddel ezelőtt megrendezett kiállítás megnyitójára a helytörténész, aki hozzátette, hogy aki ilyen szellemi örökséget hagy az utókorra, annak emlékét nemcsak egy-két generáció őrzi meg, hanem hosszú ideig köztünk marad.

(A kiállítás 2022. január 29-ig tekinthető meg.)

Tamás Angéla