Szőlőművesek, kőfaragók, iparosok temploma

A hétvégén kétnapos jubileumi rendezvénysorozattal emlékezett meg Budafok közössége a Szent Lipót-templom felszentelésének 270. évfordulójáról. Az események nemcsak a helyiek számára jelentettek ünnepet: a hagyomány, a liturgia és a kultúra különleges összefonódásával idézték fel a városrész egyik legfontosabb történeti pillanatát.

A templom múltja 1755 őszére nyúlik vissza, amikor Padányi Bíró Márton veszprémi püspök felszentelte az újonnan felépült templomot Szent Lipót tiszteletére.

Fogadalmi kápolnától a Szent Lipót-templomig

Budafok – egykor Promontor – 1739-től számít önálló zsellérközségnek. A település első temploma egy súlyos pestisjárványhoz kötődik: Knoll József, a Duna-parton élő sörfőzőmester fogadalmat tett, hogy ha családja túléli a járványt, templomot építtet. Ígéretéhez híven 1748-ra elkészült a Szent Péter és Pál-kápolna, Budafok (akkori nevén Promontor) első temploma. A folyamatos német betelepülés miatt a közösség hamar kinőtte az első kápolnát. A helyi szőlőművesek, kőfaragók és iparosok 1753-ban új templom építéséről döntöttek, és még abban az évben Padányi Bíró Márton, a kor egyik jelentős veszprémi püspöke elhelyezte az új templom alapkövét. 

A templom kegyura ekkor Mária Terézia volt, miután a terület birtokosa, Savolyai Jenő herceg örökös nélkül meghalt. A királynő jelentős anyagi támogatást adott az építkezéshez, és 1755 őszén az ő kívánságára történt a templom Szent Lipót tiszteletére való felszentelése is.

A közösség később tovább bővítette és át is alakította az épületet. 1793-ban kialakult a ma is látható barokk, egyhajós templom, amelyet Mária Terézia bőkezű adományai – főoltár, tabernákulum, puttók és Bartolomeo Altomonte monumentális főoltárképe – tettek igazán különlegessé. A templom jelenlegi freskói 1934-ben készültek: Takács István mezőkövesdi festő három nagy mennyezetképe (a Szentháromság, Krisztus Király, valamint „Szent István felajánlja az országot a Szűzanyának”) különleges értéket képvisel.

Fényjáték, barokk zene, közösségi élmények

A plébánia idén méltó módon, széles körű programokkal idézte fel a templom történetét.

A jubileumi események november 15-én, szombaton kezdődtek. Az esti vigília szentmisét Ailer Gáspár plébános celebrálta. A Sonis Cordis Kórus Hegedűs Katalin vezetésével, Gazdag László orgonakíséretével emelte az ünnep fényét. A liturgiát követően a „Szent Lipót mese” című koncert és fényjáték várta a családokat. A plébánia és a templom története mesévé formálva elevenedett meg Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész előadásában, amelyet Filep Xavér orgonajátéka tett teljessé. A templom falai között nemcsak a múlt, hanem egy sajátos, közösségi identitás is életre kelt: az előadás egyszerre volt megható, felemelő és a gyerekek számára is érthető.

Vasárnap folytatódott az ünneplés. A reggeli szentmise után különleges zenei csemege várta a híveket. Tóka Ágoston orgonaművész 1755-ből származó orgonaműveket szólaltatott meg, visszaidézve a templom felszentelésének korát. Az ünnepségsorozat csúcspontja a 11 órakor kezdődő szentmise volt, amelyen a liturgia zenei szolgálatát a Budapesti Lantos Kórus adta Németh Zoltán karnagy irányításával és Filep Xavér orgonakíséretével. A szentmisén felcsendült Mozart Ave Verum című motettája, valamint Handel Messiah oratóriumának világhírű „Hallelujah” tétele – a zenei élmény méltó keretet adott a templom történelmi jelentőségéhez.

A jubileum nem csupán egy évforduló ünnepe volt, hanem a helyiek tanúsága arról, hogy a templom ma is élő szellemi és közösségi otthonuk.

Tamás Angéla (Városházi Híradó)