Tisztelet a doni hősöknek
Kétszázezer katona, mínusz harminc fok, végtelen pusztaság, véges életek. Ez persze nem manapság történt, és még csak nem is hazánkban, hanem hetvenhét évvel ezelőtt az orosz zimankóban, a Don-kanyarnál. A magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb fejezetére, a hazájuktól távol harcoló és életüket vesztett hősökre emlékeztek január 11-én este a Szent István király plébániatemplom melletti sírkertben.
A Budatétényi Polgári Kör rendezvényén több tucat ember tette tiszteletét, a megemlékezést az esti imádság után tartották a templomkert emlékhelyén. Udvarnoky László plébános szentmiséje után gyertyagyújtással emlékeztek meg a második világháborúban harcoló, az életük derekán embertelen borzalmakat megélt férfiakról. A beszédet Némethy Kálmán mondta a doni tragédia előzményeit és annak következményeit ismertetve.
Több millió embernek, köztük körülbelül kétszázezer magyar katonának volt az a legfőbb kérdése, hogy vajon túljut-e a kietlen, havas pusztaságon anélkül, hogy halálra fagyna, vagy még előtte puskagolyó áldozata lenne.
– A ma este itt álló embereknek az a legnagyobb problémájuk, hogy a nyaralási helyszínt vagy a gyermekük legújabb okostelefonját kiválasszák és megvegyék. Ezt a lehetőséget kell tudni értékelni. Meg kell köszönni az Istennek azt, hogy mi nem abban a korban éltünk – mondta a szónok.
Az elégedetlenség nem vezet semmire. A Don-kanyarnál elesett katonák üzenete a mai emberek számára az, hogy becsüljük meg önmagunkat, valamint azt, hogy kivételes korban és helyen élhetünk. Kivételes helyen, hiszen sajnos a modern világ számos másik pontján ma is öldöklő háborúk folynak. A háború borzalmairól bármennyit lehet beszélni, számtalan film is született a doni harcokról, ám megélni nem lehet azt.
– Hányszor elégedetlenek az emberek, amikor fáznak a templomban? Pedig még nulla fok sincsen. Most, hogy a „csípős” januári estén itt állunk, plusz három fokban, és megemlékezünk, idézzük fel azt, amikor ezek a katonák életük derekán, családjuktól több ezer kilométerre, a semmi közepén fagytak meg vagy egy tábori elsősegélyhelyen várták a szebb holnapot – emlékeztetett Némethy Kálmán. – Ebben a mai jólétünkben az ő áldozatuk is benne van. Áldozat a hazáért, az otthonunkért és miértünk.
(Gáll Anna)
