Tizenkét generáció Promontorban

A Foltrauer család tizenkét generációja nőtt fel Promontorban. A fiúk, akik végig itt éltek, feleséget is helyben választottak, sőt mindegyikük augusztus 20-án kötött házasságot, egészen Foltrauer-Fonyódi Józseffel bezárólag. Ő a kémény- és kazánépítő kőműves lányát, Haász Annát vette feleségül Szent István napján.

– Édesapámat, Foltrauer Józsefet kötelezték arra, hogy magyarosítsa a nevét. Nyomdász volt, a Magyar Királyi Haditérképészethez vonult be katonának, ahol nem tűrhették az idegen nevű beosztottakat – magyarázta meg a névváltoztatást a Tóth József utcában lakó Fonyódi Ferenc, aki őseit kutatva a Duna eredetétől indulva bejárta Elszász-Lotaringiát, és megtalálta az ősök születési helyét. Közben kutatott a Heidelbergi Egyetem könyvtárában, olvasta a levéltárak anyagait és az egyházi anyakönyveket, nézegette a bécsi archívumot és a korabeli újságokat, hogy a sok kilogrammnyi papír és fotó segítségével rátaláljon a gyökereire.

– Kiderítettem – mesélte –, hogy a Foltrauer család fiai Lotharingiai Károly oldalán harcolva részt vettek Buda felszabadításában, majd egy elbocsátó levéllel hazatértek Elzász-Lotaringiába. A római katolikus német család egy része Würthenbergbe került. Az ifjak Donaueschingen környékéről származó sváb lányokat vettek feleségül, és népes családokat alapítottak. Az 1700-as évek elején, amikor elfagyott a termés és éhínség várt a lakosságra, Joseph Foltrauer és felesége, Margareta Rittmüller a jobb élet reményében a mamával és öt gyermekkel Budára indult a Dunán. A család 1734 májusában érkezett Óbuda-Újlakra, innen először Savoyai Jenő csepeli birtokára került, majd a herceg halála után, 1740-ben Promontorra. A család és leszármazottaik hosszú ideig a Péter-Pál utcában, a Szent János utcában (ma Magdolna utca), valamint a Fehérhegy utca környékén laktak, és azzal foglalkoztak, amihez értettek: szőlőműveléssel, állattenyésztéssel és kádármesterséggel.

Hozzátette: attól kezdve, hogy felmenői megérkeztek Magyarországra, nem voltak barátai az osztrák monarchiának, amit az is bizonyít, hogy az 1848-as szabadságharcban két Foltrauer is harcolt Perczel Mór csapatában.

A visszaemlékezést folytatva Fonyódi Ferenc elmondta, hogy Foltrauer Antal, aki saját birtokát, a mai Soós István Borászati Iskola tangazdaságával szemben lévő területet művelte, a családban, sőt Promontoron is az utolsó szőlőtermesztők egyike volt. Az 1894-es filoxéravész azonban dédapja szőlőjét sem kímélte, ezért a szőlőgyökértetű pusztítása után már csak fuvarozott, például az Országház építéséhez a sóskúti köveket. Felesége, Moser Katalin az első budafoki kocsmáros leszármazottja volt, és kettejük házasságából született meg nagyapja, Foltrauer Ferenc.

– Nagyapám kádár volt. Fiatalon halt meg az orosz hadifogságban 1918-ban. A kilencedik generációtól, édesapámtól kezdve Foltrauer-Fonyódi néven folytatódik a család története – fejezte be ősei történetét Fonyódi Ferenc vegyészmérnök, akinek nemrég Aranydiplomával ismerték el ötven éven át kifejtett szakmai tevékenységét a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.

– Ottó bátyám nyomdász. Nyomdamérnök fiával szebbnél szebb könyveket állítanak elő saját nyomdájukban. Én kezdetben vegyészmérnökként dolgoztam a Budafoki Papírgyárban, majd a gyár igazgatója lettem.1993-től nyugdíjazásomig az osztrák tulajdonú Neupach Hungária magyarországi igazgatója voltam. Fiam, Krisztián a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria anyagainak digitalizálásával foglalkozik. Büszke vagyok lányomra és két lány unokámra is, de a Fonyódi nevet a tizennégy éves Bruno unokám viszi tovább – mutatta be családját néhány szóban Fonyódi Ferenc, aki fiával közösen pár éve létrehozott egy virtuális helytörténeti múzeumot, a Promontor-Budafoki Polgárok Gyűjteményét.

(T. A.)