Törzsasztalok és vendéglősök
„Hozzátartozik a Kutyavilla és a Macskacsárda, mindkettő látogatott kirándulóhely. Az itteni számos ipartelep következtében a községben élénk társadalmi és egyesületi élet fejlődött ki, és különösen a sör-, pezsgő- és cognac-gyártás lendült fel az itteni kitünő pinczék következtében. Van itt Kaszinó és Sportklub, Keresztény polgári olvasókör, Gazdálkodók egylete, Ipartestület, Iparoskör, Zenekedvelők egyesülete, Önkéntes tüzoltóság, Kádárok egylete, Szépítészeti egylet, Betegsegélyző és jótékonysági egylet, Dalárda, Erzsébet-nőegylet, Munkás dalkör, M. kir. pinczemesteri tanfolyam, Hordójelző hivatal” (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai).
A századforduló Budafokjára jellemző leírás olvasható Borovszky Samu írásában, amely egy polgárosodó, városiasodó település képét tárja elénk. A mai írás elsősorban a vendéglátásra fókuszál, a vendéglők többféle funkciója miatt, a teljesség igénye nélkül, néhány példát bemutatva.
Hogyan kell elképzelni a vendéglőket a XIX. század végi, XX. század eleji időszakban? Több teremből álltak, általában kerthelyiségesek voltak, kuglipályával. A különtermekben különböző asztaltársaságok, iparoskörök törzsasztalai voltak.
A hajómalmosok 1817-ben alapították meg önálló céhüket, amelynek törzshelye Karlbauer Sebő vendéglője volt a Beniczky Ferenc utcában (ma Leányka utca). A céhnek törzsasztala (Stammtisch) volt a vendéglő különtermében. Az iparág a XX. század elején indult hanyatlásnak, köszönhetően a dunai gőzhajózásnak és a gőzmalmok megjelenésének. A kádárok és segédeik a Törley téren található Witz-vendéglőben gyűltek össze, az iparosok a Bleicher-féle vendéglőbe jártak, a Fő utcába (ma Mária Terézia utca). Az Olajhegyen található Greszl-féle vendéglő a kőfaragó- és kőművesmesterek törzshelye volt.
A Budafoki Keresztény Polgári Olvasókör 1899-ben alakult. Alapítói voltak a pezsgőgyáros Francois fivérek, akik más szervezetek létrehozásában is részt vettek, mint például az Önkéntes tűzoltóság. A tagok között felfedezhetők a vendéglátós Ábel, Bleicher, Karlbauer és a Werl család tagjai is. Az olvasókör törzshelye a Fő utcai Bleicher vendéglő volt, ahol felolvasóesteket tartottak. A híres Werl-féle, a Lánc és a Temető utca sarkán álló vendéglő székhelyül szolgált a Petőfi asztaltársaságnak.
A civil és polgári egyesületek szokása volt a századfordulótól a 30-as évekig, hogy társas vacsorákat rendezzenek különféle vendéglátóipari helyeken. A vendégek belépőt váltottak, amelyet illett felülfizetni. A felülfizetésekről rendszeresen tudósítottak a helyi lapok, mint például a Budafok és vidéke hírlap, a Budafok-Tétényi Lapok vagy a Vendéglős című budapesti újság. Utóbbi számol be 1922. május 21-én egy március 20-án megtartott, Budafokon és vidékén működő vendéglátósok és kávésok ipartársulata által szervezett táncmulatságról, ahol a felülfizetések közül néhányat megemlítenék: a Haggenmacher sörgyár 2000 koronával, míg két vendéglős, Werl Jakab és Karlbauer Sebő 300-300 koronával fizettek túl.
A sportélet a XX. század hajnalán indult fejlődésnek. A Budafoki Ifjúsági Kör (BIK) Schmidt Sebestyén Kossuth utcai vendéglőjének különtermében alakult meg, és tartotta első választmányi gyűlését 1910. április 7-én. A vendéglő szomszédságában a Budafoki Iparoskör székelt. Politikai pártok is tartottak fenn törzshelyet. A szociáldemokrata párt a Temető utcai Németh vendéglőben találkozott, míg a Volksbund tagjai az Árpád és Attila utca sarkán álló vendéglőbe jártak.
Gyönki Viktória muzeológus
