Újraindul a közösség élete

Harminc éve dolgozik óvodapedagógusként Bauer Monika, aki a Tündérkert tagóvoda óvónőjeként a kitüntetés után is ugyanazzal a lelkesedéssel folytatja munkáját a mindennapokban, mint annak előtte. Az óvodapedagógus, akivel a pályaválasztásáról, a gyerekekhez fűződő kapcsolatáról és az új óvodai év kezdetéről beszélgettünk, szeptember elsején tele izgalommal, változatlan szeretettel és odafigyeléssel várta kilenc új kisgyermek érkezését a csoportjába.

– Hogyan érintette a Mihalik-díj?

– Meglepődtem, mert teljesen váratlanul ért. Büszke vagyok és hálás mind a tagóvoda-igazgatómnak, mind az Egyesített Óvoda igazgatójának, hogy rám gondoltak. A méltatás is nagyon jólesett.

– Nem szokványos pályakezdés az öné. Hogyan lett óvodapedagógus?

– Huszonnyolc évesen vágtam bele, előtte az idegenforgalomban dolgoztam. Gyerekkori álmom volt az óvodapedagógusi pálya. Mindig vonzottak a gyerekek, a velük való foglalkozás, a törődés, a reakcióik és a szeretetük. Egyszer csak elhatároztam, hogy ezt szeretném csinálni. Besétáltam a Kisfaludy utcai, ma Árnyaskert tagóvodába, és megkérdeztem, tudnak-e képesítés nélkül alkalmazni. Pállné Megyeri Ágota óvodavezető látott bennem „fantáziát”, így egy hét múlva csoportba osztott egy képzett kolléga mellé. Akkor már három gyermekemet, a hármas ikreimet neveltem. Két fiam és lányom első osztályos lett, én pedig a munka mellett elsőéves főiskolás. Nehéz, de szép időszak volt. Később az óvodai nevelés szakmai oldala is egyre fontosabbá vált, ma is szeretek lépést tartani az új irányzatokkal, megismerni különböző pedagógiai elveket.

– Mit jelent önnek az idei év szeptembere?

– Kilenc új, hároméves kisgyerek érkezett a csoportomba a hét „régi” gyerek mellé. Ilyenkor újraindul a közösség élete. Már augusztus végén vártam azt a pillanatot, amikor a kicsikkel és nagyokkal együtt vagyunk, közösen játszunk és énekelünk a csoportszobában vagy az udvaron. A délelőtt rengeteg új ingerrel jár, a kicsiknek alkalmazkodniuk kell a többiekhez és a napirendhez. Ez nagyon intenzív számukra, ezért az óvodában még azok a gyerekek is elfáradnak és elalszanak, akiket otthon már nem lehet lefektetni ebéd után.

Tamás Angéla