Utánpótlás-nevelés és segítségnyújtás felsőfokon
Nagytétényben talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné Baki Lacit. Sokan tősgyökeres nagytétényiként emlegetik, mások a havonta főzött és kiosztott pörköltért, gulyáslevesért, esetleg tűzifáért hálásak neki, vagy – ahogy a Nagytétényi Polgári Kör is – azért a rengeteg segítségért, amit nap mint nap kapnak tőle. Az idén Zakariás József-díjjal kitüntetett Baki László neve azonban elsősorban nem ezek miatt ismert a szülőhelyén és a kerületben. Nélküle nem jött volna létre és nem működne ilyen eredményesen az utánpótlás-nevelés a Nagytétényi Sportegyesületben (Nagytétényi Kohász SE), amelynek tizenhét éve társelnöke.
– Milyen körülmények között nevelődik az utánpótlás?
– Meg akarták szüntetni a vendéglőt és a nagytétényi sportpályát is, mert nem volt gazdája. Kibéreltem a sörözőt, és két hónapon belül már ott voltam a pályán, az elnöki soron. Nagyon nem tetszett az a gondozatlanság, nemtörődömség és felfordulás, ami itt fogadott. Célul tűztem ki, hogy a gyerekeknek is lehetőséget teremtek a futballozásra, elérem, hogy ne csak szeressék ezt a sportágat, hanem meg is tanulják. Eleinte az adottságok miatt nehezen ment, de úgy tíz éve, mióta elkészült a műfüves pálya, egész évben tarthatunk edzéseket. A szülők is jobban állnak hozzá a futballhoz, mióta nem a sárban fociznak a gyerekek, és télen a kisebbeknek tornatermet bérelünk. Idén is tartottunk kétszer egyhetes edzőtábort az utánpótláscsapatnak, és a gyerekekkel foglalkozó vezetőedzőnek köszönhetően már nem egy saját nevelésű fiatal játszik a felnőttcsapatunkban. Öt gyermekem közül a két legkisebb fiam focizik. Az öt és fél éves Bence idén ősszel kezdi itt az edzést, a nagyobbik, Marci pedig tavaly „igazolt át” hozzánk.
– Remek programokat tart a Kohász Sörözőben, főzni is szeret, még sincs melegkonyha.
– Havonta egyszer valóban szól a zene, többnyire rock vagy blues. Járt már nálunk Szigeti Feri, Takáts Tamás, Deák Bill Gyula, Kalapács József és viszonylag sokszor fellép a Doors and Mare Borhi Mikivel. De ezek nem a hétköznapok. Mindenem megvan a főzéshez, sütéshez. Imádok főzni, meg tudok is. Egy jó vendéglőt el tudnék viselni, azonban a „város szélén” vagyunk, így csak a Budafoki Angyalok által szervezett adománynapokon főzök a pályán Pistivel (Kovács István önkormányzati képviselő – a szerk.) egytálételeket. A nagyjából százhúsz adag ételből soha nem marad, sokan hazaviszik idősebb rokonaiknak.
– Mióta él Nagytétényben, mi köti a városrészhez?
– Itt születtem, ahogy apai nagymamám, a sváb Reiner Teréz és az ő szülei is. Ezért is vagyok büszke arra, hogy a Nagytétényi Sváb Emlékmű létrehozásában részt vehettem. Itt jártam általános iskolába, és tizenhét éves koromig itt fociztam. Géplakatosnak tanultam, de egy percet sem töltöttem el a szakmámban. Dolgoztam a Metallochemiában, huszonöt éve pedig a Balatoni úton lévő vállalkozásomat vezetem. A BV Tempo Kft. fő profilja a termőföld-értékesítés, de építőanyag- és tűzifaeladással is foglalkozunk. Nekem ugyanakkor természetes, hogy ahol, és akinek tudok, segítek. Egy Csepel teherautó megvételével az álmomat valósítottam meg, de örülök, hogy az ’56-os megemlékezésen minden évben, idén pedig a szüreti felvonuláson is hasznát veszi a Nagytétényi Polgári Kör.
Tamás Angéla
