Virtuóz bárzongorista Nagytétényben

Ma már kuriózumnak számít a pesti éjszakában egy igazi bárzongorista, aki élőben játssza a lágy harmóniákat, ahogy az udvarias pincérek, a kávé mellé kapott omlós aprósütemények vagy a hangulatvilágítás is, pedig nagy íróink, költőink alkotásai nemegyszer olyan kávéházakban születtek, ahol egyetlen zenész egyetlen hangszerrel varázsolt semmi mással össze nem téveszthető hangulatot. A Cziffra Ház színháztermében hol andalító muzsikával, hol virtuóz játékával id. Ökrös Ottó bárzongorista hozta el közénk a szalonok, lokálok és békebeli kávéházak, vagyis egy hamisítatlan pianobár légkörét. A helyszín ugyan a szervezők minden igyekezete ellenére sem vált meghitt kávéházzá, a bárzongorista-verseny 2004-es győztese mégis szívesen jött Nagytéténybe játszani. 

– A közönség láthatóan remekül szórakozott. Ön is jól érezte magát?
– Nagyon nagy élmény volt, hogy abban a művelődési házban játszhattam, amely az általam nagyra becsült Cziffra György nevét viseli. A kiváló zongoraművész életében voltak olyan időszakok, amikor bárzongoristaként játszott a lokálokban, és ahogy én, ő is zenészdinasztiába született, ahol a zenetanulás tradíció. 
– A véletlenen múlt, hogy zongorázni tanult? 
– Balkezes vagyok, és ez a zongoristának előny. Csík Gusztávtól tanultam, szüleim klasszikus zenésznek szántak, azonban tizenhat évesen már zenélni jártam a gimnázium mellett, mert akkoriban nagyon ment még a vendéglátózás, és igen jól lehetett vele keresni. 
– Keresztül-kasul bejárta a világot. Hol játszott már?
– Inkább azt mondom, hogy hol nem. Ausztráliába nem jutottam el. Első külföldi fellépésem Düsseldorfban volt, az utolsó Velencében, a Szent Márk téren. Muzsikáltam hotelekben, kocsmákban, bárokban és két éven át egy hajón is, ahol egy zenekar műsorkísérője voltam. Itthon pedig a legjobb szállodákban zenélhettem.
– Most is foglalkoztatják bárzongoristaként?
– A Firkász Kávéház Étterem tulajdonosa nem tudja elképzelni a vendéglátást zene nélkül, ezért esténként ott játszom. A művészektől a politikusokig mindenki oda jár, és a külföldiek is nagyon kedvelik. 
– Hogyan építi fel a műsorát?
– A vendéglátó művész a vendégekért van, ezért a vendégek állítják össze a repertoárt. Azt játszom, amit kérnek. Amikor egy hotel francia tulajdonosa arra kért, hogy négy órán keresztül csak francia muzsikát játsszam, folyamatosan zongoráztam, meg sem álltam és még maradt francia dal. Nagyon sok zenét ismerek, és a computeremben ezeken kívül még kétszázezer szám kottája van.
– Sokat szokott gyakorolni?
– Azt minden nap kell, de csak az ujjaimat tornáztatom a hangszeren, hogy szinten tartsam magam.

(Tamás Angéla)