„Visszaadták az önbizalmamat”

„Én lenni görög diplomat” helyett „Én lenni Kossuth-díjas”-ként hódíthatna a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem című film mai változatában Harsányi Gábor – és még csak nem is állítana valótlant! A jeles színművész március 15-én részesült e rangos kitüntetésben, amihez gratulálunk az egykori budafoki diáknak!

– Hogyan fogadta a „nagy” hírt?

– Majd kiugrottam a bőrömből az örömtől, amikor felhívtak és közölték velem a jó hírt. Bevallom, sírógörcsöt kaptam és azóta is úszom a boldogságban. Csodálatos érzés, és azt sem tagadom, régóta vártam erre a díjra. Végre beteljesedett a vágyam!

– Mit ad egy ilyen rangos elismerés egy művésznek?

– Nagy boldogságot, legalábbis nekem ezt adott. S óriási erőt, ambíciót a további munkámhoz, valamint visszaadta az önbizalmamat. Szárnyalni akarok és bizonyítani mindazoknak, akik megszavazták nekem a Kossuth-díjat, és persze, a közönségnek, akinek mindig éreztem a szeretetét.

– Mégis önbizalomhiányt említett…

– Kívülről mindig kritikusan szoktam nézni önmagam, és sokszor úgy éreztem, nem vagyok a helyemen… Most pedig úgy érzem, ezzel a díjjal oda kerültem, ahová szerettem volna, talán nem is érdemtelenül.

– Úgy hallottam, egy varázsbot is segítette hosszú művészi útján.

– Ez egy érdekes történet. Pályám elején a Bal négyes páholy című darabban játszottam, és ebben annyira tetszettem a legendás színész, Rátkai Márton özvegyének, hogy nekem adta férje botját ezekkel a szavakkal: „Fogadja el, ez a bot varázsbot és elvezeti a Kossuth-díjig.” Igaza lett, fél évszázada őrzöm ezt a botot, amely minden rossztól megóvott.

– Nem panaszkodhat, a varázsbot előtt is varázslatosan alakult az élete, míg a világot jelentő deszkákra nem lépett, ami egy budafoki tanárának is köszönhető.

– A Budai Nagy Antal Gimnáziumba jártam, ott is érettségiztem, ahol egy remek irodalomtanárom volt, Rádics Károly, aki arra biztatta diákjait, hogy a Magyar Rádió Így írunk mi című pályázatára küldjünk novellát. Az enyém harmadik lett és Bodrogi Gyula keltette életre, amit a rádió stúdiójában végignézhettem. Ez akkora élmény volt a számomra, hogy nagy színházba járó lettem, majd jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Milyen érdekes, engem az írás indított el a színészet felé, és a színészet vezetett vissza az írás felé. Sokat köszönhetek Rádics tanár úrnak, pályafutásom alatt csaknem húsz darabot írtam, az egyik, a Börtönszínház című fesztiváldíjas lett New Yorkban, ahol szép karriert futott be.

– Sikeres színész és író, elégedett lehet a pályájával, az életével.

– Igen, hiszen legalább száz filmben és másfélszáz színdarabban játszottam. Szép családom van, feleségemmel több mint negyven éve élek együtt, gyermekeink mind sikeresek: Melinda nagyszerű rendező és drámatanár, Ditta Németországban egy cég felső vezetésében dolgozik, Viktor fiam pedig a hágai egyetemen nemzetközi jogot tanult. S ami szintén elégedettséggel tölt el ebben a nehéz helyzetben, hogy túl a hetvenen is egészséges vagyok.

– A járvány miatt pontosan egy éve nem léphet fel, ami egy olyan aktív színésznek, mint ön, bizonyára nyomasztó. Mivel telnek a napjai, min dolgozik mostanában?

– Történeteket írok, videókat készítek Fecsegő kulisszák címmel a közösségi oldalamra, amelyet tízezrek követnek. A karanténos helyzet megihletett, és írtam erről egy vígdrámát. Tulajdonképpen folytatom a Jó estét, nyárt, amelyben a főszereplő negyven év börtönélet után szabadul, és belecsöppen a huszonegyedik századba…

– És mit csinál köztünk?

– Keresi a helyét a mai Magyarországban, miközben számos kalandot él át. Kicsit krimis a történet mély tartalommal fűszerezve. Talán ebből is lehetne egy sikeres sorozat, mint az eredeti műből.

(Temesi László)