Zenés gondolatok - Nádasdy Borbála a Vojnovich-Huszár Villában

A Vojnovich–Huszár-villában rendezte meg adventi estjét a Budatétényi Polgári Kör. A rendezvényen a civil egyesület kiemelt meghívottja, az idén 80. születésnapját ünneplő gróf Nádasdy Borbála a szép magyar beszédről, a magyarságról és életéről osztotta meg gondolatait a közönséggel, Gráf Zsuzsanna Liszt Ferenc- és Magyar Örökség díjas zongoraművész, Molnár Anna operaénekes és Fodor Tamás hegedűművész pedig muzsikával varázsolta el hallgatóit.

A grófnővel az ünnepi program előtt beszélgettünk. 

– Tizenhét évesen, 1957-ben elhagyta Magyarországot. Mindent kiírt már magából?

– Első könyvem 2009-ben jelent meg Zagolni szabad? címmel. Az írásra Mészáros Géza festőművész beszélt rá egyik franciaországi látogatása alkalmával, amikor meséltem neki a családomat ért megpróbáltatásokról. A kéziratot elsőként Cseh Tamás olvasta, aki arra biztatott, folytassam az írást, így megszületett a másik két kötet is. A trilógiában kiírtam magamból a múltamat, ami nagyon jólesett és igen hasznos is volt. Közel hatvan évig éltem Franciaországban, így öt könyvemet ott írtam, a 2017-ben megjelent hatodik azonban már itthon készült férjem halála után, az ő emlékére.

– Hogyan született/születik egy-egy könyv?

– Önéletrajzi írásaim az életemet meghatározó korszakokról, eseményekről szólnak. Az utóbbi tíz évben sok helyre hívnak szerte az országban, és ezeken a találkozásokon figyelek, ismerkedem. A naplómba jegyzem le az engem megérintő dolgokat, hangulatokat, az emberekkel való beszélgetéseimet. Könyveimhez, amelyeket mindig kézzel írok, ezekből válogatok.

– Két évvel ezelőtt a My Fair Lady néhány előadásán láthattuk a Veszprémi Petőfi Színházban. Hogyan került a színpadra?

– Nagyon megtisztelő volt Oberfrank Pál igazgató úr felkérése, hogy ugorjak be Esztergályos Cecília helyett Mrs. Higgins szerepébe. Fiatalon színésznő szerettem volna lenni, és amikor elmentem Magyarországról, ez sikerült is. Bécsben tanultam, ott játszottam színdarabokban és filmben, közben azonban szerelmes lettem, és férjemmel Franciaországban telepedtünk le. Ott születtek a gyerekeim, az unokáim, én pedig harminc éven át táncot tanítottam balettmesterként.

– 2015-ben francia férjével végleg hazaköltözött, de úgy tudom, hogy nemcsak gyermekeivel és unokáival, de a többi Nádasdy-leszármazottal is élő a kapcsolata.

– Nagyon összetartó a családunk. Megható, hogy az ötévente megrendezett nyolcnapos találkozóink helyszíne mindig Magyarország, pedig tizenöt különböző országból érkezik a közel hetven Nádasdy rokon. Ilyenkor az egykor tulajdonunkban lévő nádasladányi kastélyba is ellátogatunk. Büszke vagyok az őseimre, akik évszázadokon át védelmezték az országot, és mecénásként is támogatták a magyar kultúrát. 

(Tamás Angéla)