Jó volt látni a magyar csapatot az Eb-n

Az élvonalban a Vácban mutatkozott be, az Újpestben, a Kispestben, a Győrben folytatta, és a belga Genkben fejezte be gazdag pályafutását a tízszeres magyar válogatott labdarúgó, Brockhauser István, aki jelenleg a Videoton FC kapusedzője, és természetesen nyomon követte válogatottunk Európa-bajnoki menetelését. Különösen büszke kollégája, Király Gábor szereplésére. S persze büszke két lányára is, akik sokra vitték civilként is a pályán. A kapus és családja Budafokon él.

– Magyarországot tűzbe hozta labdarúgóink eredményes játéka, még olyanok is szurkoltak a fiúknak, akik addig nem néztek meccset. Elképzelhető, hogy akkor milyen lázban éghettek az egykori játékosok a tévé képernyője előtt, amikor a mieink léptek pályára…

– Természetesen alig vártam mindig a kezdő sípszót, mert ennyi kihagyott világ- és Európa-bajnoki lehetőség után nagyon ki voltunk már éhezve a magyar sikerre egy rangos nemzetközi tornán – fogadta érdeklődésünket Brockhauser István, aki a nemzetközi porondon is bebizonyíthatta tehetségét a válogatottban és a klubcsapatokban. (Magyarországon és Belgiumban is kétszeres bajnok, illetve kupagyőztes!) – Csaknem fél évszázad csend után végre zajos futballsikert érhettünk meg, és jutottunk be Európa legjobb tizenhat csapata közé.

– Ahol éppen a belgák ellen estünk ki… Ön hat évig játszott Belgiumban a Genk csapatában, közelről tanulmányozhatta sikerük titkát. Minek tulajdonítja, hogy a világ élvonalába tartozik nemzeti együttesük?

– Biztos voltam benne, hogy ellenük nehéz lesz csapatunknak, de azért ilyen eredményre – négy kapott gólra – nem számítottam. Titkon bíztam benne a meccs előtt, hogy „elkapjuk” őket, sajnálom, hogy pont ellenünk csúcsosodott ki a teljesítményük. Az Eb előtt szinte mindenki számára favoritnak számítottak a végső győzelemre, és még a négy közé sem jutottak be… Ettől függetlenül el kell ismerni az ott végzett utánpótlás-nevelő munkát, amit teljesen átalakítottak 2000, a belga–holland közös rendezésű Eb kudarca után. Nyolc-tíz év hullámvölgyet követően, évekkel ezelőtt beérett munkájuk gyümölcse, s ne felejtsük: ott is volt stadionfejlesztési program, mint akár Izlandon és Magyarországon.

– Akkor nálunk is lehet bizakodni?

– Biztos vagyok benne, hogy fejlődni fog a magyar labdarúgás, ehhez lökést ad a franciaországi teljesítményünk is, mert még több fiatal fogja választani a focilabdát. Tudom, hogy sokan fanyalognak, de csak elindul már végre valami idehaza is, megérdemelné ez az ország, amely egyszer már focinagyhatalom volt.

– Mit szól kollégája, Király Gábor teljesítményéhez? Ön éppen akkor, negyvenévesen hagyta abba a védést, amikor ő ezen a nagy eseményen, mindenki ámulatára, fiatalosan „repkedett” a kapuban.

– Csak dicsérni tudom a teljesítményéért, a hozzáállásáért, a példamutatásáért. Ő ma Magyarország egyik élő focilegendája! Kapusposzton mindig nemzetközi szinten álltunk, de Gábor most kiemelkedik a mezőnyből. Büszke vagyok arra is, hogy az én posztomon húzta fel legtöbbször a magyar válogatott mezét.

– Kire vagy kikre büszke még?

– A családomra. A két lányomra, Barbarára, aki meteorológus a köztévénél, Adrienre, aki egy multicégnél csoportvezető, és a feleségemre, Editre, aki a Miniszterelnökségnél sajtós. Ő miatta költöztem annak idején, 1988-ban Budafokra, amit nagyon megszerettem. S büszke vagyok arra is, hogy ideszületett lányaim szintén hűségesek a kerülethez, nem messze laknak tőlünk. (Temesi László)